Somogyi Tamás, a „referens”

A kezelhetetlenül demokratikus városvezetés ezekben a pillanatokban is azon mesterkedik, hogy miként érje el, hogy a Városgazda intézményvezetői pályázatra beérkezett 8-10 jelentkezőből mindössze egyre szavazhasson a közgyűlés. Természetesen kedvencükre, Somogyi Tamásra.
De ki is ez a vörös brigádok számára nélkülözhetetlen úr, miféle képességeit nem tudja a vörös polip nélkülözni?

(FONTOS: Bár többször volt rá próbálkozás az egyéb hazugságai között, hogy az ellenkezőjét elhintse, de a lentiek kizárólag az intézmény működéséért felelős intézményvezetőről szólnak, a Városgazda Intézmény dolgozóit innen is üdvözlöm, a munkájukat köszönöm!)

A városházát közelebbről figyelők körében általánosan ismert tény, hogy Somogyi Tamás – finoman szólva – nem közterületeket fenntartani érkezett Érdre. Alig szokta meg az új csapat a városháza légkörét a 2019-es választási sikert követően, egyszer csak feltűnt a semmiből Somogyi Tamás, akit védelmi referensnek hozott Érdre Varga András kabinetvezető.
Nos, védelmi referensre pont annyira van szükség, mint kabinetvezetőre, nem véletlenül nem említi egyiket sem az önkormányzatokról szóló törvény, nem véletlenül szerepel utóbbiról is csak annyi az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatában, hogy kap meghívót a közgyűlésre. Ezek a pozíciók kizárólag akkor léteznek, ha a városvezető akarja.

Feltűnt tehát Somogyi Tamás, akit különösebben gyakran nem láttunk a munkahelyén, havi néhány százezer forintért jellemzően budapesti otthonából – vagy ki tudja honnan – védhette Érdet. Viszont a rendelkezésre álló rövidke időben is mindenkit lenyűgözött elbűvölő személyisége és mély szakmai tudása.

Történt aztán, hogy némi hezitálást követően megvált a polgármester az ÉKFI akkori vezetőjétől, helyére pedig kit neveztek ki? Bizony, a mindösszesen humánszervező végzettségű­¹ szakmai óriást, Somogyi Tamást, akinek sem releváns szakmai tapasztalata, sem megfelelő végzettsége, sem helyismerete nem volt. Volt viszont kőkemény vörös bekötése. Amivel dilettáns hősünk örökre belopta magát a szívembe, az az első Fehérvári úti (ÉKFI / Városgazda székhely) látogatását követő élménybeszámolója volt. Amikor is konkrétan „az agyhalottak” címkével illette az intézmény teljes kollektíváját. Felháborodott visszakérdezésemre, hogy mit képzel magáról, még nagyjából további kétszer megtette. Számos emlékezetes produkciója közül még azt a hétfő 10.00 órás megbeszélést emelném ki, amikor a polgármester irodájában a polgármester és képviselők társaságában vártuk egy megbeszélésre, majd a várakozást elunva a polgármester hívta fel, hogy ugyan merre jár, mire az a válasz érkezett, hogy „itt ül a dugóban” – Budapesten. Hétfőn, 10.00 órakor. A munka az intézménynél reggel 7.00-kor kezdődik.

Egy év ideiglenes kinevezést követően aztán csak ki kellett írni egy pályázatot, aminek a felvételi beszélgetésén Somogyi Tamás végleg beírta magát az érdi közélet aranykönyvébe. Kevéssel a felvételi beszélgetés előtt bukott le azzal, hogy lengyelországi családi kirándulásukra az intézmény autójával mentek, amire a felvételi beszélgetésen természetesen rá is kérdeztek, hogy mi erről a véleménye? Erre válaszul kezdett egy olyan hazugság cunamiba, amire tényleg nehéz jelzőket találni. A magyarázat az volt, hogy őt az alpolgármester – Szűcs Gábor² – bízta meg a szlovák és lengyel temetőhasználati szokások tanulmányozásával, aztán ha már arra járt, pihentek egyet a családdal is. Nem győzöm hangsúlyozni, ez a teljes képtelenség a kinevezéséről döntő felvételi beszélgetésen hangzott el. Hogy gátlás nélkül keverhette bele Szűcs Gábort a hazudozásába – és ennek semmiféle következménye nem lett – az sokat elmond a vörös mocsár viszonyrendszeréről.
Azon viszont tényleg csak röhögni érdemes, hogy Somogyinak mindössze annyi dolga lett volna, hogy elolvassa a gépjárműhasználati szabályzatot. Ez egy év alatt nem sikerült neki.

Sokkal szomorúbb, hogy ezek után – a leghatározottabb tiltakozásom ellenére – ezt az embert a polgármester kinevezte intézményvezetőnek. Bár a városvezetést a másik üstökös, Harmat Ákos nyilvánvaló okirathamisítása sem zavarja, ugyan miért akadtak volna fent a folyékony hazudozáson? Végül is csak a város legtöbb pénzét (ún. közpénzeket) elköltő intézmény vezetésével bízták meg.
Annyiban mégis árnyalnám a képet, hogy volt egy bizalmi frakciószavazás (a korábbi Szövetség Érdért frakcióról van szó), amin Somogyi, számomra azóta is érthetetlen módon, szűk többséget kapott. Talán emlékeznek rá, hogy a COVID alatt a polgármesterek gyakorolták egy személyben a képviselőtestületek jogait, így egy személyben ki lehetett nevezni az intézményvezetőt, bár a közgyűlési többséget nyilvánvalóan nem kapta volna meg.

Ez a kinevezés jár le idén májusban, most pedig azon ügyködik a vörös polip, ami eddig sosem történt meg: szavazza meg a közgyűlés Somogyi Tamást.

Hogy miféle munkát végez, arról ki-ki döntsön maga, de néhány részletet mégis megosztok az olvasókkal. Mindenekelőtt, hogy miféle silány beszámolókkal kápráztatja el az intézményvezető a város döntéshozóit? Ezekből a beszámolókból csak az nem derül ki, hogy miként működik, helyesen gazdálkodik-e az intézmény? Nyilván nem véletlenül kapunk 100 oldalas excel táblákat nem kereshető pdf formátumban, amikből sem a kapacitások kihasználása, sem a valós költségek, sem vezetői következtetések nem derülnek ki. Írtam már, most is tartom: piaci környezetben a tulajdonos egy ilyen éves beszámoló után azonnal felmentené a cégvezetőt.
Tényleg csak egyetlen példa, az illegális hulladék felszámolása³. A beszámoló összefoglalójában (1. kép) az szerepel, hogy „jelentős erőforrást igényel”, aztán a tételes kifejtésnél (2. kép) egy szó nincs róla.

A gallyazások botrányosak (ugyanazt az alvállalkozót bízza meg az intézmény folyamatosan), a közterületi faállomány majdnem biztos vagyok benne, hogy csökken, az Aréna bérlet közröhej, a piac, a temető, a közterületek állapotát ismeri mindenki. A piac esetén különösen értékes az az innováció, hogy szombat reggelenként egyetlen ember szed be parkolási díjat kizárólag készpénzben a piacra érkezőkről. Ráadásul 350 forintot, hogy szegénynek még az aprót is keresgélnie kelljen. Az autók közben az egyik irányban a Felső utcáig (Fő utcáig), a másik irányban a Külső Római útig állnak.

A legutóbbi közgyűlésen az is kiderült, hogy bár a Városgazda intézményvezető feladata lenne, a Környezetvédelmi Alap felhasználásáról szóló javaslatot egyszerűen nem készítette el.

Saját magára viszont ennél lényegesen jobban odafigyel Somogyi Tamás. Az intézmény (a város) pénzéből kettesével vásárol magának tableteket (ugyan minek két tablet, 560.000 forintért?), szerényen 420.000 forintos iPhone-t használ (egy másik ugyanilyet meg a Városgazda gazdasági vezetője), ahogy közszájon forog, hogy évente vásárol magának új autót (amiből a polgármester nem győzött elszedni az intézménytől, hogy legalább a látszat fenn legyen tartva). Még szerencse, hogy csóró a város, nem jut pénz semmire.

Csütörtökön tehát egy rendkívüli közgyűlésen intézményvezetőt választunk. Most hétfő késő délután van és természetesen egy szó nincs róla feltöltve a közgyűlés anyagai közé (ahogy a többi napirendi pontról sem tudunk a címükön kívül semmit). Hova kapkodni?

————————————————————————————————————

1. Kis színes, hogy Somogyi az idei pályázatra beadott önéletrajzában sem mond igazat: humán menedzserként említi magát, a becsatolt okiratban viszont humánszervező szerepel. ↩︎
2. Szűcs az előző ciklusban (gondolom most is így van) kerek perec kijelentette, hogy a Városgazda „hozzá tartozik”. ↩︎
3. Megelőzéssel nem foglalkoztak, hiába lett volna „védelmi referensként” mondjuk pont ugyanúgy Somogyi feladata a kamerarendszer fejlesztése. ↩︎