Érd első Miyawaki-erdeje
Ami úgy az első, hogy a Kós udvarán már volt egy, nyilvános helyen viszont tényleg ez az első.
Régóta terveztem, hogy el kellene kezdeni Érden is minierdőket ültetni, hiszen számos olyan pár tíz négyzetméteres terület van a városban, ahogy nagyon másnak helye sem lenne, illetve sokszor a talaj miniősége is olyan, hogy igazán csak ezeknek a gyorsan növekvő minierdőknek alkalmas.
De mi is a Miyawaki-erdő? Egy olyan sűrűn ültetett (négyzetméterenként 3-5 csemete) növénytársulás, ahol a napfényért és a tápanyagokért versengő, őshonos fák és cserjék sokkal gyorsabban növekednek, mint külön-külön ültetett társaik. Így néhány év alatt egy apró, de sűrű minierdő jön létre, ami kifejezetten városi környezetben rendkívül hasznos mind levegőtisztasági, mind klímavédelmi szempontból, és még az esztétikai értéke is lényegesen nagyobb, mint egy üres (sokszor letaposott) területnek. A módszer óriási előnye, hogy a minierdők nagyban segítik a biodiverzitást, hiszen vonzzák a rovarokat és a madarakat, illetve mindössze néhány év alatt önellátóvá válnak.
Magyarországon is több településen ültettek ilyen erdőket 2021 óta (Budapest több kerülete, Székesfehérvár, Pécs, Gyöngyös), most Érd is csatlakozott ezen települések sorába.
Több lehetséges helyszín közül végül az Interspar parkolójára esett a választás, a játszótér mellett tudtunk egy 50m2-es területet kijelölni. Köszönet a SPAR Magyaroroszág Kft-nek, hogy helyet biztosított a minierdőnek.
Összesen 250 darab, 16 féle őshonos fát és cserjét ültettünk, a csemetéket a 10 millió Fa Alapítványnak és a Pilisi Parkerdőnek köszönjük. Fajták szerint galagonya, kecskerágó, som, madárberkenye, ostormén bangita, török mogyoró, magyar és magas kőris, kocsányos és kocsánytalan tölgy, hegyi juhar, vadkörte, gyertyán, szürke és fekete nyár, illetve vénic szil került ültetésre.
Hogy ne az ültetés napján érjen minket meglepetés, hogy mit találunk esetleg a földben, pénteken egy bobcat végezte el a tereprendezést. A gép leszedett fél méter földet, a talajból kiszedtük a nagyobb betondarabokat és köveket (jól gondoltam, kézzel majdnem lehetetlen lett volna), illetve a földet a Zöldhatár Kft. komposzttelepéről hozott, nagyjából 3m3 prémium komposzttal kevertük össze. Ezt a feljavított minőségű ültető talajt töltötte vissza a gép a másnapi ültetésre. Csépán István barátom, a körzet képviselőjeként segített a terület előkészítésében.
Szombat reggel aztán harmincnál többen jöttünk össze a közösségi ültetésre, többségükben kisgyerekes családok, volt akikkel eljött a nagymama is, így három generáció is képviselte a családjukat. A gyerekek ügyesek és lelkesek voltak, és milyen jó, hogy ennyien jöttek, mert pont az ő szemükre van szükség az ilyen ültetésekhez, hiszen ők igazán véletlenszerűen ültetik a csemetéket (ez a módszer egyik kulcsa), a felnőttek agya akaratlanul is rendszerben gondolkodik, a kicsiket ez nem befolyásolja.
Az Áy Anna növényorvos irányításával folyt ültetést követően a fácskák fejlődését mikorrhiza gomba is segíteni fogja, az ültetés után mulcsot, illetve vadvirág és egynyári keveréket szórtunk a csemeték közé. Előbbi talajtakaróként funkcionál (jobban tartja a vizet is), utóbbiból pedig remélhetőleg hamarosan mindenféle virágok nőnek a cseperedő fák közé. Végül a területet egy holtsövénnyel (Benjes-ösvény) kerítettük körbe, ami nemcsak térhatároló, de élőhelyként is kiválóan funkcionál majd. Az ágdarálékkal és a holtsövénnyel annyiban könnyű dolgunk volt, hogy a metszések ideje van, így ágak korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre ezekben a hetekben, meg persze a csapat kertészeti munkákkal foglalkozó tagjai is örömmel segítettek, hogy mind a vesszők, mind a mulcs a helyszínre kerüljenek.
Miután elkészült a minierdő, 5kg fűmagot szórtunk még szét, hogy azon a részen, amit a tereprendezés során összejárt a bobcat, minél gyorsabban legyen ismét zöld a terület.
A minierdőt már kétszer meglocsoltuk, most (csütörtökön) pedig nemcsak nagyon várjuk a tavaszi esőket (katasztrófa, hogy nem múlik az aszály), de éppen locsolóközösséget szervezünk és minden más tekintetben is odafigyelünk majd a területre.
Sőt, már ki is néztem a következő helyszínt, ahol hamarosan hasonló minierdőt ültethetünk!
Epilógus:
A holtsövény, a kerítés nem a kutyáknak szól, hanem a gazdáiknak. Még egy kistermetű kutya is könnyedén átugorja, ha a gazdája engedi. Ezek az apró csemeték viszont a kutyapiszkot sem szeretik, azt meg végképp rosszul tűrik, ha a kutya a dolga végeztével éppen ott kapar, ahova ültettük őket.
Szépen kérjük a kutyatartókat, hogy ne engedjék a kutyákat a sövényen belülre!