
Októberi közgyűlésünk
Soron következő közgyűlésünk összehívása szokás szerint tragikomikusra sikerült. Az évtizedes hagyománnyal ellentétben hétfőre (október 12.) összehívott ülés meghívója pénteken (október 2.) 12.00 után érkezett, ami a Szövetség az MSZP-ért és a DK-ért frakció által elfogadott SZMSZ szerint azt jelentette, hogy ellenzéki képviselő számára előterjesztést beküldeni vasárnap délig lett volna lehetőség (az ülést megelőző 8. nap 12.00 óra a határidő). Mindezt úgy, hogy ha a hivatallal bárki egyeztetni tervezett volna, akkor kerek ¾ óra állt volna a rendelkezésére, hiszen pénteken 13.00 órakor vége a munkaidőnek. Amikor az ülés kezdetén jeleztem ezt az aggályomat, sem a jegyző, sem a polgármester nem értette a problémát. Élnem kell a gyanúval, hogy nem ismerik elég alaposan a Szervezeti és Működési Szabályzatot. Az pedig hab volt a tortán, amikor ellenérvként az hangzott el, hogy ha szólok a polgármesternek, akkor felkerülhet a következő ülés napirendjére az előterjesztés. Hát egy fenét. Egyrészt nehogy már ez legyen az útja, másrészt pedig a legutóbb februárban jártam úgy, hogy egy napot késtem a helyi védett területek kibővítéséről szóló kezdeményezésemmel, amit aztán úgy kellett a Gazdasági és Fenntarthatósági Bizottság segítségével napirendre trükközni (az SZMSZ alapján bizottság később is hozhat napirendi javaslatot), mert simán visszadobták. Legfőbb ideje lenni elköszönni a mikromenedzseléstől és a szabálytalan eljárásoktól, de a ülésen elhangzottak alapján, erre semmiféle esély nincs.
Érdemes megnézni ezt a beszélgetést az ülés elején, itt a link, 3:20-nál kezdődik.
És hogy tovább görgessék a demokratikus működés kiterjesztését, 3 perccel később olyan változtatásokat fogadtak el az SZMSZ-ben, amik a közgyűlés rovására tovább bővítik a polgármester jogkörét, felvilágosításkérést pedig még korábban lehet majd beküldeni az ülések időpontjához képest. Természetesen a közgyűlés előtti napon feltöltött napirendi pontok, a „későbbi postázások”, a soha közzé nem tett döntéselőkészítő anyagok továbbra sem esnek semmiféle korlátozás alá.
Megemlítettem, hogy a külső források (lényegében az önkormányzat számára történő befizetések) átvétele esetén, ne csak a Városfejlesztési Alapot nevesítsük befizetési helyként, hanem a Környezetvédelmi Alapot is. Ennek az lenne az értelme, hogy a városi alapokba befizetett összegek csak előre rögzített célokra költhetők el. Ezt azzal söpörte le polgármesterünk, hogy a Környezetvédelmi Alap olyan részletesen van szabályozva, hogy ahhoz aztán hozzányúlni nem lehet, szerinte értelmetlen – majd néhány napirendi ponttal később módosították a Környezetvédelmi Alap felhasználását.

Azért, hogy még több esővíztárolót tudjanak kiosztani. Ami önmagában nem lenne baj, csak nehéz attól elvonatkoztatni, hogy az Alap felhasználásáról szóló eredeti javaslatba egy sor nem került csapadékvíz-gazdálkodásról, a városnak pedig továbbra sincs Integrált Települési Vízgazdálkodási Terve (ITVT), sem Zöldinfrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterve (ZIFFA), amik például uniós források igénybevételéhez kellenének. Dehát a politikus osztogatni szeret, nem stratégiában, rendszerben gondolkodni.
Továbbra is a Fradi kézilabda BL-meccseivel nagyságrendileg megegyező összeget fizetünk a középiskolai szalagavatókért a Városgazdának – a saját épületünk használatáért. Most darabonként 1,9 millió forintot szavazott meg a többség, összesen 5,8 milliót. Egyáltalán nem az a baj, hogy a város átvállalja a szalagavatók költségét, hanem hogy mennyiért?
Néhány hónapja még a saját kézilabdacsapatunk is többet fizetett az Érd Arénában az NB1/B-ben rendezett meccsekért, mint ugyanitt a Ferencváros a Bajnokok Ligájáért. Aztán amikor a csapatvezetés átvitte Szigetszentmiklósra a hazai meccseket, rögtön el lehetett harmadolni a költségeket (nem mellesleg a százhalombattai férfi kézilabda csapat, korábban is pont a harmadát fizette ugyanitt, ugyanúgy az NB1/B-ért).
Hosszasan hallgattuk, hogy az önköltség számítás miatt kerülnek a szalagavatók ennyibe. Ahogy a saját kézimeccseink is pont ugyanezért kerültek háromszor annyiba, mint amennyi indokolt lett volna. Somogyi Tamás intézményvezető pedig továbbra is élvezi a városvezetés teljes bizalmát.
A város számára a másik ajándék, a két éve lényegében semmiféle munkát nem végző, de kiemelt díjazásban részesülő Gyekiczki Márton ifjúsági tanácsnok a középiskolák szalagavatóiról szóló fél órás vita alatt egyetlen gondolatot nem tudott ifjúsági ügyben most sem megfogalmazni.
Napirend utáni felszólalásomban többek között
- kértem a hónapok óta lezárult Restoriver EU-s pályázat és a szintén rég elkészült, egy reménybeli KEHOP kiírásra (óriási hiba volt többszöri figyelmeztetésem, kérésem ellenére lemaradni róla, a pályázat újbóli megnyitása, vagy hasonló kiírása olyan, mint a kutya vacsorája) írt tervek dokumentációinak a nyilvánosságra hozását, erre elvileg novemberben sor kerülhet. Hogy várni miért kell ennyit és miért kell érte külön könyörögni, érthetetlen.
- Kértem a februárban elfogadott helyi védettségre esetleg méltó területek (Darukezelő utcai Klímabarát Park, Vihorlát utcai gyepfolt, Szilvafás park, Gyöngyvirág és Vincellér utcák menti erdőfolt) felmérésével és a védettségi eljárások esetleges megindításával kapcsolatos fejleményeket, aminek a határideje október 31. lenne. Van egy tippem, hogy rajtam kívül hozta-e volna szóba bárki más a hónap végéig.
- Ismét rákérdeztem, hogy a városban útfelújításra használt anyagok tekintetében megnyugtathatunk-e mindenkit, hogy a felhasznált anyagok azbesztmentesek. Ilyesmi kérdésre, kérésre őszintén nem értem, hogy mi ok lehet hónapokig nem reagálni.
- Június óta várom a választ arra, hogy melyik városi alapban milyen összeg szerepel, illetve hogy az idei évben milyen célokra használták fel azokat, valamint korábban kértem és még mindig várom az írásbeli információkat a gyalogosátkelőhelyekkel kapcsolatban (Martinovics, Zrínyi, Kalotaszegi, Cserhalmi utcák).
- Ezekhez most hozzátettem a Mély úti pincével kapcsolatos részletes dokumentációt, mert elég rossz előérzetem van a bebukott kivitelezéssel kapcsolatban.
Állítólag októberben lesz még egy ülés…