Képviselői beszámoló 2025

Bár nagyon úgy tűnik, hogy az új Szervezeti és Működési Szabályzat elfogadásával a közgyűlési többség el fog búcsúzni az írásbeli képviselői beszámoló hagyományától, én örömmel készítem el és teszem közzé idén januárban is. Egyébként mivel egész évben képtelenek voltak a közgyűlés elé hozni az új szabályzatot, elvileg most is kötelező lenne elkészíteni, de teljes mértékben értem, hogy miért vezetik ki.
Hiszen miről írna a DK-s tanácsnok? Hogy havonta egyszer kijött Érdre aláírni a jelenléti íveket? Vagy mit írna az okirathamisításon kapott MSZP-kesztyűbáb alpolgármester? Hogy az egész körzete arról panaszkodik, hogy képviselőként pont annyit ér, mint alpolgármesternek? Persze nem állítom, hogy ne lennének olyan képviselők, akik tisztességesen teszik a dolgukat, ők gondolom, hogy meg is fogják találni a formáját, hogy beszámoljanak a munkájukról.

No, de inkább a lényegről: mi minden történt 2025-ben?

Bár az első teljes olyan év volt, amit független képviselőként töltöttem, a megkeresések tekintetében alig volt változás. Megtalálnak Ófalutól Fenyves-Parkvárosig, Érdligettől Dombosvárosig minden városrészből (ebből egyébként elég jól le tudom szűrni, hogy melyik képviselő mennyire teszi a dolgát). Kifejezetten megtisztelő, hogy a legtöbben úgy gondolják, hogy még mindig hozzám kell fordulni az illegális hulladékkal kapcsolatos ügyekkel. Nemcsak jóleső visszajelzés, hogy értékelik az erőfeszítéseimet (ahogy a csapatét is!), de sokat elmond azokról is, akiknek több mint egy éve városvezetőként a feladatuk lenne vele foglalkozni.

Innentől időrendben haladnék. A január rögtön a Green Guerillas szemétszedéseivel kezdődött, az év során 20+ ilyen eseményt szerveztem, vagy vettem rajta részt. Január másodikán kezdtük és december 11-én volt az idei utolsó. Az év legelején szedtünk szét egy raklap-tákolmányt is a Tárnoki úti kiserdőben. Az év furcsa tanulsága, hogy az illegális hulladék bejelentésére szolgáló állami HulladékRadar alkalmazásban tett több tucat bejelentésem közül egyetlen egyre sem érkezett még csak annyi visszajelzés sem, hogy tudomással vették volna, hogy hol található újabb halom.
Januárban vettem részt a rendkívül színvonalas II. Vízválasztó Konferencián, idén márciusban pedig már a következő kerül megrendezésre.
A januári közgyűlésre egyébként négy előterjesztéssel készültem, ezeket kivétel nélkül leszavazta a többségi frakció. A Környezetvédelmi Alap elutasított megújításával kapcsolatban elhangzott, hogy nincs újra szükség, mert a javaslataim leszűkítenék(sic!) a felhasználását. Aztán szeptemberben, amikor a polgármester hozott hasonló előterjesztést, már volt szükség újra, és a módosítóként lényegében elfogadott javaslataim már nem szűkítették le a felhasználását. Nyolc hónap késlekedés… De nem kellett a közgyűlési többségnek fakataszter, megóvták a DK-s tanácsnokot attól, hogy beszámoljon a tevékenységéről (azóta sem tette, és azóta sem csinál semmit), valamint burleszkbe illő jelenetek mellett leszavazták a visszaváltható palackokat külön gyűjtő gyűrűk kihelyezésének kidolgozását (pontosabban nyolc hónap alatt érezték volna magukat képesnek kitalálni, hogy hova, hány darabot tegyen ki a város).

11 facsemetét ültettünk el februárban a József téren, mások mellett a Nordic Walking Érd csapatával kiegészülve. Ugyanebben a hónapban kapcsolódtunk be a Civil Kollégium Alapítvány helyi demokráciát erősítő munkájába, egy az illegális hulladék felszámolását célzó projekt ötlettel. Több hónapon keresztül vettünk részt azokon a workshopokon, melyek egy-egy civil kezdeményezés sikerre viteléről szóltak, remélem, hogy ezeknek a közös gondolkodásoknak lesz még folytatása.

Március legfontosabb eseménye kétségtelenül a sóskúti akkumulátordaráló elleni újabb tiltakozás, aztán Tárnokon a témában egy újabb lakossági fórum voltak. Sóskút mellett a környező települések lakói és vezetői is kiálltak, felemelő volt nemcsak szervezőként résztvenni a nagy létszámú megmozduláson, de a tüntetés szónokai között is szerepet vállalhattam. Azóta úgy tűnik, hogy az Andrada végérvényesen veszíteni fog a környék lakóival szemben, itt ahogy ígértük, nem lesz akkumulátordarálás!
Ebben a hónapban szerveztem meg egy műhelybeszélgetést kiváló szakértők részvételével, Élő(halott) vizeink címmel, illetve szerveztem egy nagy sikerű üzemlátogatást az érdi szennyvíztelepre.

Áprilisban a TeSzedd során a Green Guerillas 5 helyszínen szervezett szemétszedést, amiken felül még kettőhöz csatlakoztam. Érdliget, a városközpont, a Fundoklia környéke és Fenyves-Parkváros sem maradt ki, de jártam a fennsíkon is. Szomorú fejlemény, hogy volt olyan halom, amit 5 hónappal az akció után volt hajlandó a város elvinni (Bagoly utca), meg van olyan, ami még mindig ott van (Olt utca).
Újabb „üzemlátogatást” szerveztem, ekkor az Elvirában a cseresznye-virágzást néztük meg egy szakértő által vezetett séta során.

Májusban sikerült átvinnem azt az előterjesztést, ami a jövő évtől a közterületi gallyazásokat tiltja be a városban a fészkelési időszakban. Óriási kár, hogy a közgyűlési többség kifarolt a további szigorú szabályozás alól, sokan emlékszenek a szokásos nyári botrányokra is a témában. Szintén a javaslatomra került be a Városgazda munkatervébe a Föld órájához való csatlakozás.
Ebben a hónapban már javában ment a titkolózás Tóbiás József MSZP-elnök sportállásáról a Gondozó Központban, ezzel kapcsolatban hamarosan írni fogok a fejleményekről.

Júniusban vittem a testület elé azt a határozatot, ami alapján a város a deltametrin alkalmazásától, azaz a kémiai szúnyoggyérítéstől búcsúzik el 2027-től. Ugyanebben a hónapban indult a petícióm a József téri ivókútért, ezt több mint 220-an írták alá, és úgy tűnik, hogy tavaszra sikerrel is járhat a kezdeményezés.

Júliusban tisztítottuk meg Ófaluban a II. Lajos emlékmű környezetét és sokadszor támogattuk a családdal (egyáltalán nem önös érdek nélkül, mert nagyon finom!) a helyi termelőket a „szedd magad” barackszedésen. Július és augusztus alapvetően a gallyazásokkal kapcsolatos – jogos – lakossági kifogásokról szólt, de egyelőre változás nem várható, a Városgazda vezetője ugyanis a legnagyobb lelki nyugalommal kötött szerződést újabb két évre ugyanazzal a céggel, akinek a munkájával kapcsolatban évek óta záporoznak a kritikák.

Augusztusban szerveztem vitaestet a gallyazásokról (tényleg jó volt az irány és óriási hiba, hogy nem vitte a város végig az elképzeléseket), illetve az Érdi Civil Állatmentők Alapítványnak segítettem egy sérült gólya Szentendrére szállításában. A madár azóta is jól van! A fennsíkon egy talányos fatákolmányt bontottam el, sajnos nem az első alkalom volt, hogy néhány ütődött Bear Grylls-nek képzeli magát. A fennsík fenyőállománya egyébként rohamosan romló állapotban van, kifejezetten tűzveszélyes az egyre inkább kiszáradó erdő, sürgősen tenni kellene a megóvása érdekében.

Szeptemberben kiderült, hogy januári kezdeményezésemre ugyan még nem kellett a városnak új Környezetvédelmi Alap, aztán ha már nem az én előterjesztésemet lehetett megszavazni, mégis kell. Az új rendeletet néhány olyan módosítóval tudtam támogatni, amik alapján úgy tűnik, mintha a XXI. században készült volna. Szintén ekkor vettünk részt egy gyerekeknek szóló állatvédelmi kvízzel (meg sok-sok ajándékkal) a Érdi Civil Állatmentők Alapítvány Nálatok laknak-e állatok rendezvényén.
Két napon segítettem az Óbudai Egyetem építész hallgatóinak érdi terepmunkáját, és örömmel vettem részt a #helloÉrd képeslapválogatás könyvbemutatóján, aminek a megjelenéséhez egy kisebb mértékben hozzá is tudtam járulni.
A várost vezető(?) többség a közgyűlésen úgy döntött, hogy ingyenes födémszigetelési program sem kell a városnak (leszavazták az előterjesztésemet), azzal az ígérettel, hogy októberre lesz. Nos, azóta sincs. Hiába próbálkoztam a józan eszükre hatni, nem vonták vissza a továbbra is zéró teljesítményt nyújtó tanácsnok megbízását sem, majd újra megakadályozták, hogy Tóbiásról a közgyűlés nyilvánosága előtt beszélgessünk.

Októberben ismét rendbe tettük Balla Imrével ’56-os mártírunk és édesapja sírját a tusculanumi temetőben, illetve kiváló halászléfőző és madáretető készítő bulit tartottunk a Duna-parton. A maradék időben az Érdi Környezetvédő és Városszépítő Egyesület – ÉRDKöVE szemétszedésein is ott voltunk a Fundokliában és a fennsíkon.
Szervezésemben meglátogattuk a komposzttelepet és a hulladékudvart, átadtam a polgármesternek a Könyves Kálmán utcaiak petícióját, akik megelégelték a száguldást a murvás utcájukban (választ azóta sem kaptak), illetve ekkor tettem feljelentést Harmat Ákos botrányos gépjármű-el(nem)számolása, köznyelven okirathamisítása okán.
Örömmel fogadtam el viszont az Újpesti Filmklub meghívását, ahová egy Kongóról, Lumumbáról és lényegében a ’60-as évek afrikai és világpolitikájáról szóló dokumentumfilm vetítése utáni beszélgetéshez hívtak meg szakértőnek.

Novemberben a helyi Kutyákkal vettünk részt két zebráért (nem a hatvanpusztaiért, a gyalogos átkelőkért) szervezett demonstráción a Martinovics utcánál és a volt műanyag körforgalomnál. Szintén ekkor jártuk végig a Benta-patak érdi szakaszát, bízva abban, hogy Érd mégsem marad ki a környező településekkel közös, patak újjáélesztő „Benta-projektből”.
A közgyűlésen kiderült, hogy a városi mobilitási terv (SUMP) elkészítése hiába járt le hónapok óta, a világon semmi nem történik vele (egyébként azóta sem, a közgyűlésen elhangzott, hogy a polgármester nagyjából a fióknak szánja), a közösségi költségvetésről valami teljes katyvasz van a fejekben (egy a módszertanával és szellemiségével összeegyeztethetetlen hurrá jelentést megpróbálnak legyártani), a KEHOP zöld és kék infrastruktúra pályázatán való részvétellel pedig vagy lesz valami, vagy nem.
Az év egyik mélypontja Harmat Ákos kíméletlen küzdelme volt a valósággal, meg a saját alkalmatlanságával, pedig mindössze csak arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e az okirathamisítást és az alpolgármesteri tisztséget. Nem sikerült neki. Ez sem.

Decemberben helyeztünk ki 14 madárodút a Sulák-patak mellé a Néra utcában (kerültek korábban a Fundoklia környékére és magán kertekbe is), karácsonyra kipucoltuk a keresztet a tusculanumi temetőben, nagy örömmel fogadtuk el a Magyar Földrajzi Múzeum meghívását a gyerekeknek szóló zöld karácsonyi workshopra, aztán ott voltunk a karácsonyi halászlé készítésekor a St.Hubertus Természetvédő Horgászegyesülettel a Duna-parton. Az év utolsó szemétszedésére a Temes utcában kerítettünk sort, az itt összeszedett jelentős mennyiséget a MÁV napok alatt el is szállította.

Az év során persze számos bejelentés érkezett hozzám vízkezelési kérdésekkel, forgalmi kihívásokkal, természetesen útminőséggel, építési szabályokkal, kint hagyott, vagy el nem szállított zsákokkal, állatvédelemmel, illetve szociális ügyekkel kapcsolatban. Ezekre igyekeztem vagy gyorsan választ találni, vagy a megfelelő helyre irányítottam őket.

Ahogy a január indult, teendő idén is lesz bőséggel. Állok elébe!
És köszönöm, ha követték az év során a tevékenységemet és még inkább, ha eljutottak idáig az olvasásban!