Kontrasztos séta a Fundoklia-völgyben

Erősen kontrasztos sétát tettünk ma a Fundoklia-völgyben, mert a völgy ugyan minden évszakban nagyszerű kikapcsolódás, viszont két dolog mellett lehetetlen volt – a szó szoros értelmében – elmenni.

1, Egyrészt borzasztó volt a saját szememmel látni (helyi csoportokban már olvastam), hogy valaki egész egyszerűen leborított egy konténer sittet a Hegyalja utcai „bejárathoz”. Azon túl, hogy természetesen kértem a hivatal munkatársaitól, hogy nézzék meg a közterületi kamerákat, itt az élő példa, hogy miért ne rendeljen soha, senki „akciós lomtalanítást”, meg „kedvezményes konténert”. Mivel a munkadíjat, meg a benzint mindenképpen ki kell fizetnie a csalónak, egyedül a lerakói díjon tud spórolni, azaz a hulladéklerakó helyett éppen az ilyen idióták fogják a mezőre, az út szélére, vagy éppen egy természetvédelmi terület bejáratához leborítani a szemetet.

Ismét kértem (nem tudom hányadjára), hogy kerüljenek ki kamerák a Fundoklia „bejárataihoz”, mert sokkal olcsóbb lenne kamerákkal megfigyelni a területet, mint rendszeresen illegális hulladékot elszállítani, de eddig sajnos nem sikerült elérnem, hogy akadályozza itt meg a város a hulladék lerakását. Pont itt, a Hegyalja utcánál még le is lehetne zárni egy sorompóval a bejárást, erre is tettem most javaslatot. Nyilván az itt élő néhány család bejutását biztosítani kell (nem különösebb kihívás), de az a szomorú tapasztalat, hogy csak oda nem raknak le illegális hulladékot, ahová nem jutnak oda. Talán emlékeznek rá, hogy csak néhány napja szedtünk – ismét – szemetet a Fraknói utcában, most egy nagyjából 500 méteres szakaszt megtisztítva. Nos, már jelezték, hogy van frissen lerakott szemét ugyanitt…A Hargitai és Hegyalja utcákra egyébként rálátna egy közterületi kamera, kíváncsi vagyok, hogy az működik-e.

Valamint itt szeretném jelezni a Zapánszki utca lakóinak, hogy ide is kértem (ismét) kamera kihelyezését, illetve a Green Guerillas következő rendrakó akcióinak egyikét ide fogom szervezni, mert változás sajnos itt sincs. A javaslattal megkerestem Tárnokot is, hiszen az utca lakott része már nem Érdhez tartozik közigazgatásilag, közösen viszont meg tudjuk oldani.

2, A másik, ami feltűnt, hogy ugyan örömteli, hogy a völgy környékét ilyenkor is szívesen élvezik kirándulók, kutyasétáltatók, de pont az ilyen saras időben látszik egy valódi dilemma. Miszerint örvendetes, ha egy természetvédelmi területet kedvel a környék, de pont a védett értékei mennek lassan tönkre, ha „túlhasználják”. Utóbbihoz már az is elég, ha a felázott, saras ösvény helyett a kirándulók kényelmi szempontból, a sár helyett a még növényekkel takart földön mennek. Ugyanis így tapossák le az ösvény melletti részeket, amik aztán szép lassan majd szintén feláznak, aztán a következő kirándulók ismét a sár helyett a füvön mennek, és így tovább. Egyetlen megoldás, ha mindenki az ösvényen marad, akit pedig zavar a sár, az válasszon inkább burkolt felületet a sétához.

Egy szó, mint száz, vigyázzunk sokkal jobban a természetvédelmi területekre, vigyázzunk jobban minden zöldterületünkre. Olyan értékek ezek, amiket – ha lehet egyáltalán – rendkívül macerás és drága helyreállítani, megóvni viszont általában csak odafigyelés és a józan ész kérdése.