Megtartottuk a vitaestet a gallyazásokról

Tegnap délután az Érdi Galériában találkoztunk, hogy szakértők segítségével találjuk meg azokat a javaslatokat, amiknek köszönhetően a közterületi gallyazások talán konfliktusoktól mentesen folytatódhatnak a jövőben.

Elfogadta a meghívásomat

• Áy Anna kertészmérnök, növényorvos,
• Márta Krisztina, a Madárbarát Települések Országos Szövetségének (MATELOSZ) titkára,
• Frenyó Gábor, a Madárbarát Települések Országos Szövetségének (MATELOSZ) elnöke,
• a városházát pedig Szűcs Gábor alpolgármester képviselte.

Nem jött el a Városgazda (a gallyazásokért felelős városi intézmény) részéről senki, ahogy a helyi médiát, bocsánat, most már hivatali sajtó osztályt sem érdekelte az esemény.
A záráskor lépett oda hozzám a hallgatóság egy tagja, azzal hogy „hol vannak a képviselők, őket ez nem érdekli?”
Mit válaszolhattam volna? Valóban ketten voltunk jelen a 18 fős testületből.

A beszélgetés felvezetéseként néhány percben összefoglaltam, hogy mi is a helyzet a gallyazások terén. Elmondtam, hogy amióta csak a közéletet figyelem, azóta vannak folyamatos kritikák a gallyazásokkal kapcsolatban, tulajdonképpen nincs olyan utca (csak az utóbbi hetekben kerestek meg a Fényező, Favágó, Mátyás király, Martinovics, Kalotaszegi, Kende utcákból), ahol ne lett volna – általában jogos – reklamáció, a kíméletlen visszavágások, a csonkolások miatt.

Néhány hónapja fogadta el a közgyűlés azt az előterjesztésemet, ami szerint szeptember 30-i határidővel helyi rendelet készül a gallyazásokról, de azt az elvi álláspontot már akkor rögzítettük, hogy a fészkelési időszakban (március 15. és augusztus 15. között) egyáltalán ne legyenek gallyazások Érden. A feladat tehát annak a fennmaradó hét hónapnak a szabályozása, amikor az egyébként valóban szükséges munkálatokat el kell majd végezni.

Hiszen nem vitathatjuk, hogy a hulladékszállítás, vagy a sószórás számára biztosítani kell a megfelelő útszélességet (ún. űrszelvényt), tekintettel kell lenni a közlekedésbiztonsági szempontokra (pl. beláthatóság), az energiaszolgáltató számára pedig kötelezettség is mind a közép-, mind a kisfeszültségű vezetékek védőtávolságának biztosítása. De ugyanilyen elfogadható szempont az egyéb szolgáltatások (TV, internet, telefon) zavartalan biztosításának igénye. Ezek egyébként azok a szempontok, amikre a gallyazások jelenlegi gyakorlata kivétel nélkül figyelemmel is van.

És akkor azok, amikre viszont kevésbé, sőt sokszor egyáltalán nem:

• A fák életciklusa, a fás szárú növények ökológiai értéke, a fák, mint élőhelyek zoológiai szerepe a városi biodiverzitás megőrzésében.
• A fák szerepe a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban (árnyékolás, hűsítés, fák szerepe a vízmegtartó megoldásokban, stb.).
• A fák jólléti szerepe (por megkötése, zajvédelem, egészséges / esztétikus környezet, stb.)
• A fák, mint az önkormányzat zöld vagyona (a közterületi fák ugyanis az önkormányzat tulajdonában vannak!).
• A zöldövezeti, illetve zöld, esztétikus környezetben elhelyezkedő ingatlan többet is ér.
• Nem utolsó sorban pedig az érzelmi kötődés a lakók részéről, főleg ha ők ültették, gondozták adott esetben évtizedeken keresztül a gallyazással érintett fákat.

A felvezetőt követően Frenyó Gábor a gallyazásokkal kapcsolatban a mérték és az időzítés fontosságát hangsúlyozta, kifejezetten rossz gyakorlatként említve azt a megközelítést, hogy erőteljesebb beavatkozást követően 5 évig ne kelljen ugyanazzal a fával, ugyanazzal a legallyazott utcával foglalkozni. Megemlítette, hogy minden 800-ból csak egyetlen(!) fában van fészkelésre alkalmas odú, ezért erre kifejezetten figyelemmel kell lenni. Ahogy arra is, hogy egy 20 forintosnál nagyobb seb a fán veszélyes lehet a növényre.

Márta Krisztina az alapvető szemléletváltás szükségességét emelte ki, azaz a láncfűrészt egyre inkább a „mikrosebészetnek” kellene felváltania. Javaslata szerint a beavatkozásokat gyakrabban, de kisebb mértékben lenne érdemes elvégezni, hogy a fák minél inkább megtarthassák ökológiai szolgáltatásaikat. A gallyazások gyakorlatával kapcsolatban szerinte a megbízásokban kell érvényesíteni a minőségi mutatókat (pl. a sebkezelést), illetve elmondta azt is, hogy a gyakoribb beavatkozás egyáltalán nem biztos, hogy drágább lenne, mint a csonkolásszerű jelenlegi gyakorlat. Hiszen így a levágott, darálandó és elszállítandó ágmennyiség a sokszorosa, a fák ökológiai szolgáltatásainak pótlása pedig jóval körülményesebb.

A Madárbarát Települések mindkét jelenlévő képviselője egyébként többször is megdicsérte Érdet az előremutató szabályozásért, amit én persze büszkén vettem magamra.

Áy Anna növényorvosként hívta fel a figyelmet, hogy metszeni maximum a lombkorona 1/3-át szabadna, hiszen a levágott lombbal egyenes arányban semmisül meg a gyökérzet is, ami a balesetveszély szempontjából sem elhanyagolható. Kiemelte, hogy az egyes fajtáknak megfelelő időpontban szabadna csak beavatkozni (többségében február és március lenne az ideális), tekintettel a fagyérzékenységre is. Kivágásokra kizárólag a téli időszakot ajánlotta.

Ahogy a helyszínen is említettem, az ideális kivitelezés paraméterei után, Szűcs Gábor a rögvalóságról beszélt. Elsőként a törvényi szabályozást említett, hiszen a villamosenergia törvény a gyakorlatban megelőz minden más szempontot, márpedig a gallyazások javarészt e kötelezés alapján történnek. Két további problémaként a kialakult „oligopol piacot” említette (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg, hogy 4-5 cég uralja a piacot), illetve azt a tényt, hogy erre a feladatra állami normatíva (pénzügyi forrás) tulajdonképpen nincs, az önkormányzatok pedig kénytelenek az olcsóbb ajánlatokat előnyben részesíteni. Illetve az elektromos szolgáltató által elvégzett munkát követően az áthárított költségeket viselni.

Ezen a ponton alakult ki a valódi beszélgetés, innentől számos szempont, érv és elvárás hangzott el a hallgatóság soraiból. Szóba került a fakataszter, vagy legalább egy falajstrom hiánya, illetve a helyi szabályozással kapcsolatos ismerethiány is. Többen javasolták, hogy például az ültetésre javasolt fák jegyzékét sokkal elérhetőbbé, közismertebbé kellene tenni. Ahogy visszatérő motívum volt a civilek aktív bevonása a gallyazásokkal, illetve az ültetésekkel és kivágásokkal kapcsolatos kommunikációba, sőt ezek ellenőrzésébe is.

Jó ötlet volt, hogy kerüljön jelzés a fákra, hogy a lakók ne akkor szembesüljenek először egy gallyazás, pláne kivágás „eredményével”, amikor hazaérnek a munkából, de egyöntetű támogatásra talált a város saját alkalmazottainak a képzése, hogy mire figyeljenek a gallyazások során növényvédelmi és ökológiai szempontból.

Még ha a vártnál talán kevesebben is voltunk, feltétlenül előnye volt az estébe nyúló eszmecserének, hogy helyi képviselővel, vagy önkormányzati környezetvédelmi kollégával Budaörs, Törökbálint és Sóskút is képviseltette magát, így a probléma kicsit tágabban is értelmezésre kerülhetett. Például azzal a szerintem kifejezetten előremutató gyakorlattal, amit Budaörs követ a közterületi ültetések terén, hiszen a vezetékek alatti területeken a helyes fajtaválasztás (néhány méteres magasságot meg nem haladó fa) extrém eseteket leszámítva (ilyet is hallottunk), lényegében a gallyazásokkal kapcsolatos összes konfliktust megelőzheti.

Számomra két tanulsággal zárult az esemény, illetve hát megerősítette azt az előzetes (erős) vélelmemet, hogy

• a főkertész pozícióját létre KELL hozni a városban, aki felügyeli a közterületfenntartó munkáját, nem annak alkalmazottja. Illetve, hogy
• a gallyazásokkal kapcsolatban a kulcs a közbeszerzési kiírás, azaz hogy abba milyen paraméterek, a város milyen elvárásai kerülnek be a gallyazások kivitelezésével kapcsolatban.

Utóbbi tekintetében – ahogy elhangzott – lenne nyitottság a szakértők bevonásával készülő tartalmi egyeztetésre, de én tartok tőle, hogy a források hiányára hivatkozva, nehezen fog tudni megtörténni a paradigmaváltás.
Pedig nincs más út, nem lehetünk saját magunk ellenségei. Márta Krisztinára utalnék vissza, aki szerint hosszú évek átlagát tekintve nem is kerülne többe a jó gyakorlat, mint a jelenlegi „mészárlás”.

Még egyszer köszönöm a vendégeknek és a résztvevőknek, szerintem kifejezetten hasznos esténk volt!

Az esemény felvétele megnézhető az Érdlakó oldalán, viszont mivel későn kértem a felvételt, a hangminőség hagy némi kívánnivalót maga után. Mea culpa!