Ugye nem fogják megúszni? – beszédem a Pegasus-tüntetésen
Július 26., hétfő délutánra a hat ellenzéki párt tüntetést hirdetett a közelmúltban kirobbant, Pegasus-ügyként ismertté vált nemzetközi lehallgatási botrány miatt, amelynek legalább háromszáz magyar érintetteje is van. Az a megtiszteltetés ért, hogy az LMP – Magyarország Zöld Pártja képviseletében én mondhattam el gondolataimat a Lendvay utcában összegyűlt résztvevők előtt. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor a szónok felkészül, megírja beszédét és kivárja sorát, mikor szólítják a mikrofonhoz. De olyan is előfordul, hogy úgy alakulnak az események, hogy a felszólaló inkább improvizál. Esetemben most így történt, a megírt beszédem ez lett volna. Ami elhangzott, azt pedig a videóban hallgathatják meg.
“14 éves voltam a rendszerváltás idején, éppen csak elkezdtem a középiskolát, és ahogy mindenki más, én is azt hittem, hogy egy igazi demokráciában fogok élni. Bár voltak reménykeltő fejezetek az utóbbi 30 évben, 2010 óta a Nemzetinek hazudott Együttműködés Rendszere szisztematikusan bont le minden értéket, ami akár csak emlékeztetne egy nyugati típusú jogállamra.
Diktatúra még éppen nincs, hiszen mi is itt állhatunk ezen a színpadon, de Magyarország már a világ szégyenpadján ül a hibridnek, vagy átmenetinek nevezett rezsimek között.
Ki hitte volna, hogy az egykor fiatalok és demokraták a gyűlölt pártállamot fogják újjáépíteni és 23 alkalommal szavazzák le az ügynökakták nyilvánosságra hozását? Cserébe elszabotálják a nemzetbiztonsági bizottság ülését, ami a megfigyelési botrány részleteit lenne hivatott feltárni.
Hiszen nem az a probléma, hogy Magyarország ilyen, vagy hasonló szoftvereket használ. Ezt a világ majd’ minden szuverén állama megteszi. A probléma az, hogy ezt politikai okokból teszi. Az igazságügyminiszter terel, helyettesére hárítja a felelősséget a lehallgatáshoz kiadott, vagy ki nem adott engedélyek ügyében, a pártállam tagjai pedig – kevés kivétellel – sunnyognak.
2021-re eljutottunk oda, hogy nem tudhatjuk, melyikünk telefonját hallgatják le éppen ok nélkül ebben a pillanatban is, kizárólag az uralkodó párt érdekeinek kiszolgálása miatt. A parlamenti bizottság munkájának szabotálásával a kormány egyetlen dolgot bizonyított: hogy van takargatni valója, hogy van mitől tartania. Ma egy olyan országban élünk, ahol a köz érdekét felülírja a strómanok, az oligarchák és a családtagok gazdagodása, ahol a kisebbségeket megalázzák, ahol átlagemberek félnek elmondani a véleményüket! Ahol a kormány azt gondolja, hogy mellébeszéléssel, sumákolással megúszhatja ellenzéki (és nem is csak ellenzéki) politikusok, újságírók és kormánykritikus vállalkozók kizárólag politikai célú lehallgatását.
Ugye nem? Ugye nem fogják megúszni?
Tennünk kell érte, hogy ne lehessen az „új normális” az, amit a Fidesz csinált ebből az országból! Hogy ne legyen egy legyintéssel elintézhető a városok kifosztása, élővizeink tönkretétele, vagy egyetemeink, autópályáink elrablása! Ezt a lehallgatási ügyet sem uszítással, sem infantilis plakátkampánnyal, sem kamu népszavazással, sem olyan diadalmas bejelentésekkel, hogy utazhatunk Üzbegisztánba, nem lehet megúszni! A kormány számtalan alkalommal lépett át vörös vonalat, innen viszont nincs visszaút. Az utóbbi 30 év legundorítóbb megfigyelési ügye után ennek a kormánynak mennie kell!
Nem egy titkosszolgálati bűnbaknak, nem egy ismeretlen helyettes-államtitkárnak, hanem a kormánynak kell azonnal lemondani! Akik rovására írható, hogy Magyarország ismét csak az elrettentő példa tud lenni az európai országok közösségében, azoknak távozniuk kell. Át kell adniuk a helyüket azoknak, akik hisznek a jogállamban, hisznek a demokratikus értékekben, le tudják mosni ezt a gyalázatot és tenni tudnak azért, hogy Magyarország újra méltó legyen régi nagy híréhez.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!”
