Mitől ekkora érték az Elvira major?
Az utóbbi évek egyik leghangosabb ügye az Elvira major körül alakult ki. Részleteivel nem untatnék senkit, lényegében annyi történt, hogy a mára már bukott városvezetés az Elvira területén próbált volna ipari parkot kialakítani, amit részben a helyiek tiltakozása, részben a kormányzat belátása akadályozott meg. A helyi ellenzékiek látványos tiltakozására a közgyűlésen szerintem sokan emlékeznek, arról viszont talán kevesebben tudnak, hogy a kormány arra adott utasítást, hogy az Elvira területén kívül találjanak ipari parknak megfelelő területeket (így, többes számban) Érd közigazgatási határán belül. Ebből lett aztán kizárólag az a 40 hektár, ami ellen a 7-es út túloldalán élő tárnokiak ma is tiltakoznak.
Az egész történet legemlékezetesebb epizódját Bács István produkálta, amikor kettő darab névjegykártyát lobogtatva támadott mindenkit, aki tett az ellen, hogy az egyetemes értékű érdi génbankot egy akkumulátorgyárral tegyék tönkre. Tragikomikus előadás volt, amit nem érdemes elfelejteni. Bács azóta is képtelen bármilyen szalonképes megnyilvánulásra, T. Mészáros meg azóta sem érti sem a fákat óvó védőtávolság (izolációs távolság) lényegét, sem az ültetvények és a gazdálkodási forma helyigényét. Ők ugyanis változatlanul azt hirdetik, hogy az Elvirából kell több száz hektárt kiszakítani, hogy újabb területeket betonozhassanak le.
Én viszont úgy gondolom, hogy az Elvira egy olyan érték, ami az érdi identitás alapjává is kell, hogy váljon. Ha bárki azt mondja a vidék Magyarországán, hogy érdi, akárhol rávágják, hogy bőtermő.
Az Elvirában született érdi bőtermő meggy ugyanis nemcsak a legnépszerűbb fajták egyike, de kereskedelmi értelemeben is sikertörténet. Már alpolgármesterként terjeszthettem a helyi értéktár bizottság elé az Elvira majorban folyó nemesítő munkát és az itt született gyümölcsfajtákat, így válhatott az Elvira érdikummá, és indulhatott el a hungarikummá válás útján.
Az egyébként több lépcsős folyamatot a Fidesz uralta megyei közgyűlés egyelőre megakasztotta, nem tartotta ugyanis érdemesnek az Elvirát a megyei értéktárba kerülésre. Én viszont nem adom fel, nekifutunk újra.
Lássuk tehát, miféle kincset is találunk a 7-es út mellett, Érd és Tárnok határában!
Az Elvira major 1949 óta a magyarországi kertészeti kutatás egyik legjelentősebb központja, szakmai szemmel is országszerte ismert kutatóintézet. A gyümölcs génbankba 1979-től folyamatosan gyűjtik a gyümölcsfajokat, fajtákat az ország és a Kárpát-medence egész területéről. Az Érd határában lévő telepen található kísérleti ültetvények, a gyümölcs génbank, a tárolástechnológiai laboratórium és az üzemi tárolók őrzik a vírusmentes törzsültetvényeket. Évente 100 ezer vírusmentes oltványt teremtenek, elsősorban az intézet által nemesített fajtákból. A cél elsősorban a fajták genetikai változékonyságának megőrzése. A kutatóintézetben 70(!) éve folyik cseresznye és meggy nemesítés.
Az intézet munkatársai a lehető legszélesebb változékonyságú, zömmel természetes magoncokat kutatják fel az útszéli sorfák, házikertek, zártkertek, szórványgyümölcsösök növényállományából. A gyűjtemény értékes tételei azok a fajták, amelyek csak egy-egy adott tájegységre voltak jellemzőek.
A jelenleg mintegy 2000 tételből álló génbanki élőgyűjtemény 22 hektár területen található, és Európa egyik legnagyobb csonthéjas génbanki gyűjteményeként tartják számon.
A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem az MKSZN Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft-vel együttműködve tevékenykedik a területen, ahol szabadföldi alma, körte, cseresznye, meggy, birs, naspolya és dió, illetve izolátor alatti szilva, kajszi, őszibarack és mandula vírusmentes törzsültetvények kapnak helyet. Hogy milyen szakmai színvonalon folyik a munka, arról azok is meggyőződhettek, akik az idei csemeteosztáson az Elvirából érkezett sok száz csemete közül ültettek el a kertjükben néhányat.
Az intézet nemcsak Érd és környékének kedvenc gyümölcsöse, de az 1970-es évek óta folyik faiskolai termesztés, így mára az ország egyik legjelentősebb faiskolájává vált. Évente 70-80 ezer oltványt értékesítenek. A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő fajták 80%-a megtalálható oltványkínálatukban. Nagy figyelmet fordítanak a munkatársak arra, hogy az intézet nemesítő műhelyéből kikerülő új cseresznye-, meggy- és dióhibridek szaporítóanyaga elérhető legyen telepítők és más faiskolák számára is. Érdeklődés mutatkozik a vásárlók részéről elfelejtett, régi fajták iránt is. Az ilyen igények kielégítésére minden évben előállítanak pár fajtát, melyek már kizárólag csak a génbankokban találhatók meg.
Az intézet számára fontos, hogy komplett művelési rendszert is értékeljen. Az intézetben beállított művelésirendszer-kísérletek előnye, hogy fajtaspecifikus információkat tudnak adni az újonnan nemesített magyar cseresznye- és meggyfajta újdonságokról. Céljuk, hogy a magoncalanyokon szaporított csonthéjas fajták mellett a vegetatív úton szaporított alanyokon is elérhetőek legyenek a gyümölcsfák. Ezek a gyümölcsösök ugyanis kiegyenlítettebbek, vitálisabbak, tovább megőrzik vírusmentes ill. vírustesztelt státuszukat.
Miután vírusmentes és kommersz faiskola is található a területen, kiemelten szükséges figyelni az izolációs távolság betartására. A tevékenység során olyan fontos szempontokat kell figyelembe venni, mint a faiskolai vetésforgó, a törzsültetvények virológiai izolációja és az öntözés lehetősége. Ezért nincs semmi keresnivalója sem iparnak, sem több közútnak, vagy átmenő forgalomnak a területen.
Ez tehát az a csodálatos érték, amit feltétlenül meg kell őriznünk Érd és a jövő generációk számára. Hiszen a klímaválság idején nem tudhatjuk, mikor lesz szükség egy “még bővebb termőre”, vagy olyan fajtákra, amelyek az eddigieknél sokkal jobban bírják a szélsőséges időjárást, a vízhiányt, vagy a késői fagyokat.
Én a magam részéről el sem tudom képzelni, hogy bármi olyan történjen a jóváhagyásunkkal, ami az Elvira működését veszélyezteti. Remélem, hogy hamarosan valóban hungarikummá válhat, és nemcsak egy-egy szedd magad akció erejéig lesz az életünk része, hanem az érdi identitás meghatározó elemévé is válik.
A bejegyzés szakmai részét köszönjük Szabó Ildikónak, az MKSZN Nonprofit Kft. munkatársának.
