„Meséld már el, mit csináltál az utóbbi két évben?!”

Sokszor kapom meg ezt a kérdést, én pedig igyekszem minden esetben kimerítően válaszolni. Most megpróbálok befogadható terjedelemben, de részletesen beszámolni az elmúlt két év munkájáról.

Mivel nemcsak alpolgármester, de önkormányzati képviselő is vagyok, törvényi kötelezettségem egy éves beszámoló elkészítése, ami 2020-at tekintve el is készült , így van mihez nyúlni.

2019-es önkormányzati sikerünket követően az első esemény, amin már képviselőként vettünk részt, egy Forrás téri faültetési akció volt. Azóta is, amikor csak lehetőségem van, szívesen veszek részt bármilyen civil akcióban, legyen az szemétszedés, növényültetés, vagy ételosztás. A téli válságidőszakban mindkét alkalommal az egyházakkal és lelkes önkéntesekkel tudtuk megszervezni a rászorulók heti ebédjét, akár a Gondozó Központ Emma utcai ingatlanán, akár kiszállítás formájában.

Első hivatalos találkozóim egyike az Elvira major vezetőivel történt, az együtt gondolkodás azóta is folyamatos, viszont a közös programokat sajnos elvitte a járvány. 2019 novemberében nyilvánította az Értéktár Bizottság érdikummá az Elvirát, az ott folyó szakmai munkát és a majorban nemesített gyümölcsfajtákat, mindenekelőtt az érdi bőtermőt. Előterjesztőként és az érdikum „gazdájaként” büszkén tekintem ezt az örömteli eseményt szimbolikusnak is. Az Érdikum Klub mellett, amikor csak lehetőségem volt rá, örömmel vettem részt a Poly-Art rendezvényein is.

A legelső előterjesztés, amit én vittem a testület elé, a Fundoklia-völgy kezelési tervének a felülvizsgálata volt, azóta megújult a Beliczay-sziget tanösvénye és a rongálók okozta károkat a Fundokliában is rendszeresen kijavítottuk. 2019 decemberében fogtunk neki az azóta elkészült klímastratégiának és közgyűlési határozatban fogadtuk el a klímavészhelyzet tényét. Januárban vettünk részt a Viruális Erőmű Program pályázaton és „klímatudatos önkormányzat” címet szereztünk.

Kidolgoztuk a „Trianon 100” emlékév érdi eseménysorozatát, amit megint csak a pandémia kurtított meg. A járvány heteiben az ellátások szervezésén túl, az adományok koordinálásában vettem részt, illetve önkéntesként, valamint adományokkal is segítettem az egészségügyi és szociális dolgozók munkáját. Adományraktárt szerveztünk, ételosztással és palántákkal segítettük a nehéz helyzetbe került érdieket.
Közben elindult a Zöldhatár Kft-nél a komposzt lakossági értékesítése, ugyan buktatókkal, de sikerült megtartani a havi zöldhulladék szállítást és minden nehézség ellenére életben tartottuk az ÉTH-t. Folyamatosan osztjuk az üveggyűjtő kukákat és bízom benne, hogy hamarosan bevezethetjük a településszintű kötelező szelektív hulladékgyűjtést is. Fontosnak tartom, hogy az elsők között tiltottuk be a kerti égetést és a házhoz menő ágdarálást is szeretnénk újraindítani, amint erre meglesznek az anyagi forrásaink.
2020 májusában megújult tartalommal indult el a „Virágzó Érdi Porta” pályázat, aminek a díjait idén már a városi kitüntetésekkel együtt adtuk át augusztus 20-án. Júniusban rendbe tettük a Kutyavári parkot, ami 2020. június 4-e óta újra az országzászló otthona is. Ekkor jártuk le először az azóta már felfestett és hivatalos túraútvonalként működő LevenDunát és ekkor mértük fel a Darukezelő utcai parknak kinézett területet.

A Mária utcai gyerekorvosi rendelő gyerekbarát festésekor már bizonyított civil csapat tagjaként vettem részt a Dr. Staud József Egészségház gyerekrendelőjének kifestésében, hiszen a járvány hónapjait követően az új egészségházat is meg tudtuk nyitni.
Kezdeményezésemre megindult a madár- és rovarbarát város program megvalósítása, illetve a nyár elején valósult meg az első olyan projekt, amikor helyi gazdákkal összefogva tudtunk földutakat és magánutakat illegális hulladékot lerakók elől sorompókkal lezárni. Az illegális hulladék elleni küzdelemre több, mint 50 millió forintot fordítottunk, éppen most készülünk újabb pályázat beadására. A nyáron az egyik slágertéma természetesen a szúnyogirtás lett, azóta is minden eszközzel azon lennék, hogy regionálisan térjünk át döntően a biológiai gyérítésre. Júliusban kezdtem el dolgozni a város turisztikai újragondolásán, ennek keretei között októberben tartottuk az első (ún. BrandBoost) workshopot a turizmus, a rendezvényszervezés és a vendéglátás szinte valamennyi érdi szereplőjének bevonásával, illetve ekkortájt ért az a megtiszteltetés, hogy a Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület felkérésére, a mohácsi csata lengyel és magyar hőseire emlékezve köszönthettem az emlékezőket a Mély úti emlékműnél.

Ősszel a Bakonyi utcában megtörtént uniós pályázati forrásból a 3000 köbméteres ivóvízgyűjtő medence rekonstrukciója és fokozatosan zártuk le a a fennsík felé az ösvényeket az illegális hulladékot felhordók elől.
Október 23-án a járvány miatt már ismét csak videóüzenetben szólhattunk a lakossághoz, de a hagyományhoz híven kitakarítottuk a tusculanumi temetőben Firtelmeiszter Sándor, ’56-os hősi halottunk és édesapja sírhelyét.

Az év végén adtuk át a Mária utcában az új védőnői helyiséget és elkészült a Topoly utcai szociális intézmény új épülete, ahová az idősotthon még decemberben át is költözött. Időközben átszerveztük a Szociális Gondozó Központ működését, takarékossági szempontokból a gazdasági és pénzügyi adminisztráció átkerült az Intézményi Gondnoksághoz. Illetve januártól működnek a Gondozó Központból kiválva, önálló intézményként a bölcsődéink. A téli időszak valamennyi „vörös kóddal” jelzett napját problémamentesen oldotta meg a Gondozó Központ csapata.
A megkezdődött oltási programból a Dr. Romics László Egészségügyi Intézmény dolgozói és a háziorvosok is komolyan kivették a részüket, munkájukat maszkokkal, fertőtlenítőszerekkel és kesztyűkkel segítettük.

Ezen a télen már javában folyt a nyomozás a „fehér út” ügyében, februárban pedig a hatósági határozat is megszületett, amiben az útügyi hatóság az eredeti állapot visszaállítására kötelezte Mészáros Lőrinc cégét és alvállalkozóját. A határozatot azonban azóta sem hajtották végre, sőt közigazgatási pert kezdeményeztek a hatóság döntése ellen. Ezzel összefüggésben zártuk le a levendulást az illegális szemetelők elől, bár csak fél munkát tudtunk végezni, a sóskúti önkormányzat ugyanis ugyanerre azóta sem hajlandó. Ugyanezért zártuk le a Kakukk-hegyre vezető ösvényt is az autók elől.

Elkészült a város klímastratégiájának első verziója, majd végleges változata, jelenleg a társadalmasításon dolgozunk, hamarosan számos esemény és médiamegjelenés lesz várható ezzel kapcsolatban. Készül tovább az Integrált Településfejlesztési Stratégiánk is.

Február végén zártuk le az illegális hulladék ellen elnyert 15 millió forintos pályázatot, számos területet tudtunk kitakarítani a Csentericstől Parkvárosig: 17 helyszínről 1100 köbméter hulladékot tüntettünk el. Később három civil pályázattal további 15 milliót költhettünk ugyanerre a célra. E sorok írásakor már elkészült a területek felmérése a „Tisztítsuk meg az országot” projekt következő szakaszára, bízom benne, hogy ebben a szakaszban is ugyanilyen sikeresek leszünk mind az önkormányzati, mind a civil pályázatokkal.

Márciusban született döntés a korábbi vezetés elhibázott döntései miatt elképesztő helyzetbe került ÉTH önállóságának megőrzéséről és a kritikus helyzetből befektető nélküli kilábalás megkezdéséről. Mára úgy tűnik, hogy sikerült megmenteni és megőrizni a közszolgáltatót, amiben Csőzik Lászlónak és az új ügyvezetőnek vannak elévülhetetlen érdemei.

Tavaszra részben a koronavírusnak, de elsősorban a minősíthetetlen kormányzati döntéseknek köszönhetően borzasztóan nehéz helyzetbe került a város, a talpon maradás kizárólag rendkívüli támogatások igénylésével vált orvosolhatóvá.

Szerény lehetőségeink mellett elkezdődött a Darukezelő utcai park kialakítása, ami Parkváros első igazi közparkja és a város első klímabarát parkja lesz. Május óta a Magyar Agrár- és

Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének hallgatói (volt Kertészeti Egyetem) segítik a munkát. Kezdeményeztem továbbá a Vincellér és Gyöngyvirág utcák menti erdőfolt védetté nyilvánítását.

Köszönhetően az Elvira majorral kialakult kiváló kapcsolatnak, áprilisban 1100 gyümölcsfa-csemetét tudtunk kiosztani a lakosságnak, de jutott a fákból öt óvodának, a mentőállomásnak és a Gondozó Központ kertjébe is. A bölcsődék napján pedig a Pöttöm Sziget bölcsődébe vittem ajándékokat: virágládákat, virágföldet és kerti virágokat. A török nagykövetséggel a minaret lehetséges közös felújítása és a török kori emlékek kapcsán alakult ki együttműködés, április végén érdi rászoruló családokat támogattak nagyobb mennyiségű tartós élelmiszer adománnyal. Az ÉKFI és az ÉTH szerepet vállalt a mentőállomás felújításában is.

Május elején rendeződtek a Bursa Hungarica ösztöndíjak utalásai, így valamennyi érdi kedvezményezett megkapta a megítélt felsőoktatási támogatást. Májusban jártam Iváncsán, ahol a falura telepedő akkumulátorgyár kérdéseit jártuk körbe, természetesen annak sóskúti vonatkozásaival együtt. Akkor már hónapok óta próbáltunk érdemi előrelépést elérni a sóskúti elektrolitüzemmel kapcsolatban, azóta is majdnem teljesen eredménytelenül. Hiába dolgoztunk ki országgyűlési frakciónk szakértőivel egy kitűnő törvényjavaslatot a veszélyes üzemekkel kapcsolatban, azt a Kósa Lajos vezette parlamenti bizottság még plenáris vitára sem engedte. Hetek óta várunk a beruházó dél-koreai cég válaszára is, levelünket érdemi egyeztetést kezdeményezve, augusztusban küldtük el a sóskúti civilekkel és Tárnok polgármesterével.

Törökbálinttal közösen igyekeztünk fellépni az illegális motocross és quad használat ellen. Rendvédelmi és hatósági csapatok, civilekkel kiegészülve keresnek megoldást a Törökbálint, Érd és Biatorbágy külterületeit egyszerre érintő ügyben. Elkezdődött és azóta befejeződött a LevenDuna túraútvonal felfestése, a 16 kilométeres útvonal igazi városi különlegesség, hiszen a levendulás és a Duna-part között szinte végig zöldterületeken és Érd közigazgatási határán belül halad.

Sor került a református óvoda alapkövének letételére is a Diósdi úton, reményeink szerint jövő szeptemberre bővülhet ezekkel az óvodai férőhelyek száma városunkban. A „Virágzó Érdi Porta” pályázat népszerűsítésére ismét 1000 darab virágpalántát osztottunk ki a város lakóinak, június végén pedig a Magyar Zarándokút zászlóját vettem át a főtéren, majd vittem tovább Szigetszentmiklósig. Az elkészült LevenDuna útvonalat is ekkor jártuk végig ellenőrzésképpen. Ahogy többször az év folyamán, júniusban is segédkezem civil szemétszedési akciókban. Vagy tevőlegesen, vagy az összegyűjtött hulladék elszállíttatásával tudtam segíteni. A bölcsőde és a Családok Átmeneti Otthona udvarára komposzttal kevert földet szállítottunk kertrendezés miatt. Elindult továbbá az idén is a Gondozó Központ szervezésében megvalósult, 8 hetes nyári napközis tábor. Pedagógus napon négy iskolában és három óvodában köszöntöttem a város nevében a pedagógusokat.

Június végén vettük át a Topoly utcai új szociális intézmény teljesen felújított, megújult régi épületét.

Júliusban a névadó kapott új emléksarkot a Dr. Romics László Egészségügyi Intézményben, az átadáson örömmel képviseltem a városvezetést. Ugyanígy örültem neki, hogy hosszas egyeztetést követően kikerült Érd első idegenforgalmi táblája. A 6-os és 7-es utak közös szakaszán már a Magyar Földrajzi Múzeumra hívjuk fel a figyelmet. A hónap végén ültettünk el az Érdnyugat Egyesülettel néhány a Blaha Lujza tér átépítéséből kimentett növényt a Liptói, Cserhát és Kárpáti utcák találkozásánál. Néhány nappal később a Technikus utcában sikerült a fákat és a lakók által ültetett egyéb növényeket megmenteni egy szerencsétlenül kijelölt földkábel nyomvonallal kapcsolatban. Augusztus 20-án a múzeum kocsiszínjében adtuk át a városi kitüntetéseket, néhány nappal később pedig ugyanitt köszönthettem a Természet és Vadászat Konferencia résztvevőit Teleki Sámuel szobránál.

Az elmúlt hónapokban rendszeresen szólaltam fel a képviselőtestületek munkájának indokolatlan korlátozása, vagy a rablással felérő autópálya koncesszió ellen, valamint a felszólalók között lehettem a Pegasus-botrány elleni összellenzéki tüntetésen is.

Önkormányzati képviselőként száznál jóval több bejelentést tettem a városüzemeltetés, az ÉKFI, a vízművek és egyéb szolgáltatók irányába. Voltak ezek között gallyazási kérések, átereszek tisztítása és javítása, kereszteződésekben a beláthatóság biztosítása, közterületi kaszálások, illegális hulladék elszállítása, fasorgondozás, útkarbantartás, kapubejárók helyreállítása és forgalomtechnikai kérések is. De távolíttattam el elhasználódott oszlopot és többször egyeztettem a Pilisi Parkerdő Zrt. szakembereivel a Duna-parti terület, illetve a Molnár utca rendben tartása érdekében. Igyekeztem a lehető legtöbb bejelentést személyesen is felmérni, így találkoztam például a Retyezáti utcában azokkal a lakókkal, akik információhiány miatt a beteg és menthetetlen fák kivágásakor fordultak az önkormányzathoz. Mivel hatásköreim között a szemétszállítás is szerepel, számos alkalommal jutott el hozzám a hulladékszállítás során tapasztalt elmaradás, amelyeket kivétel nélkül igyekeztem megfelelően kezelni és megoldani, az ÉTH munkatársaival együtt.

Bármennyire is korlátok közé szorított bennünket a kormányzati bosszúhadjárat az elvonásokkal, két tucat utcát le tudtunk aszfaltozni és az aszfaltozási program hamarosan folytatódni is fog.

Nem utolsó sorban, a közgyűlés elé vitt határozati javaslataimról, hozzászólásaimról pedig itt tájékozódhatnak részletesen:
https://onkormanyzati.tv/kepviselok/erd/tetlak-ors

Nos, nagyjából így telt az utóbbi majdnem két esztendő.