Mérnünk kell Érden a légszennyezettséget!

Érd lassan egy nyolcvanezres város lesz, hasonló levegőkörnyezeti gondokkal, mint a hasonló nagyságú magyar települések. Van egy különbség azonban Érd és a többi város között: nálunk nincs levegőkörnyezeti monitoring.

Pedig szükség lenne a legfontosabb légszennyezők, úgymint a nitrogén-oxidok, az ózon, a PM2,5 méretű aeroszol részecskék és a kén-dioxid folyamatos mérésére. A közlekedési eredetű nitrogén-oxidok a nyári, magas ózonkoncentrációval járó szmog előidézői. A másik fő szennyező, a PM2,5 részecskék egyrészt a dízel-koromból származnak, másrészt az avarégetés és a hulladékégetés is a forrásuk. A téli félévben azonban a fatüzelés az elsődleges forrás, ami Érden elterjedt fűtési módszer. Ez ugyan „környezetbarát” abból a szempontból, hogy a fa megújuló energiaforrás, viszont

a kibocsátott részecskék méretüknél fogva lejutnak a tüdőbe, sőt még a véráramba is bekerülhetnek. Koncentrációjuk gyakran meghaladja az egészségügyi határértéket a nagyvárosokban, így vélhetően Érden is. Modellszámítások szerint egész Magyarország területén legalább 1 év, szennyezettebb helyeken ennél több is lehet a PM2,5 terhelés okozta várható élettartam csökkenés.

A kén-dioxid is kritikus szennyező, és bár az országos kibocsátás az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, Százhalombatta még mindig működik, és ha a széljárás olyan, Érdet is szennyezi. Környezetvédelmi megelőzési intézkedésekkel javítani lehetne a helyzeten, ehhez azonban állapotfelmérésre van első lépésben szükség, ami monitoring rendszer nélkül elképzelhetetlen.

A 23 megyei jogú város közül mindössze 5 nem rendelkezik automata légszennyezettség-mérő állomással, ezek közül Érd a legnépesebb. Az országban működő több mint 50 automata mérőhely beruházását általában az állam finanszírozza (jelenleg az Agrárminisztérium az illetékes tárca), de ipari körzetekben az illetékes vállalatok is létrehozhatnak ilyeneket. Így került pl. Százhalombattára három állomás; és ennek közelsége, valamint a csepeli és a budatétényi mérőhely szomszédsága is akadálya annak, hogy Érden is telepítsen egyet a minisztérium.

A finanszírozást ugyan önkormányzati keretből is meg lehet oldani, melynek költsége 50-100 millió forint körül van, ám a város jelenlegi anyagi helyzete (állami forrásmegvonások) miatt erre kicsi a lehetőség. Esetleg pályázati rendszerben lehetne erre támogatást szerezni, ahogy Békéscsaba és Kaposvár esetében is történt. A működtetés is költséges, ezt az illetékes kormányhivatalok végzik. Egy-egy adott komponensre léteznek ugyan egyszerűbb, olcsóbb megoldások, ezek viszont nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek, nem szabványosak és nem lehet akkreditálni. Például a legkritikusabb szennyezőt, a PM2,5 részecskéket lehet ugyan mérni néhány tízezer forintos műszerrel, ezek viszont a részecskeszámot mérik, nem a tömeget. Utóbbi a kritikus, és egyben erre vonatkoznak a határérték-túllépési szabályrendszerek.

Megelőző, vagy korlátozó intézkedéseket, azaz pl. „szmogriadót” csak akkreditált, és a Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központ által rendszeresen ellenőrzött mérőrendszer adatai alapján lehet végezni/elrendelni. Ha lenne ilyen városunkban, az adatok nyilvánosan hozzáférhetők lennének az OLM (Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat, http://www.levegominoseg.hu/) honlapján. Van rá példa, hogy egyes helyeken a belvárosban felállított kijelzők mutatják az aktuális légszennyezettséget. 

Egészségünk megóvása érdekében éppen ezért a jövőben – akár állami, akár önkormányzati forrásból – ki kell alakítani a megfelelő légszennyezettség mérő rendszert Érden is. Előremutató, hogy Tetlák Örs és az LMP – Magyarország Zöld Pártja kezdeményezte az idei költségvetés vitáján, hogy az állam biztosítson 100 millió forintot a berendezések létesítésére. Most ugyan a kormánytöbbség nem tartotta megvalósításra érdemesnek a felvetést, de reméljük, hogy erre mégis mihamarabb sor kerülhet.

A bejegyzés szerzője Horváth László, az MTA doktora, c. egyetemi tanár.

Oszd meg, ha tetszett: