Lehet-e a Kertmagyarország eszmére alapozni Érd és környékének mezőgazdasági fejlesztését?
A Somogyi Imre nevéhez kötött Kertmagyarország eszme és mozgalom az 1940-es évekből származik. A „kerékpáros parasztapostol” meggyőződése volt, hogy a hazai parasztság felemelkedése a kertészeti termelésre, a kertkultúrára, a magas értékű prímőr termékek termelésére alapozható. Elgondolása szerint a világpiacon „külterjes szemtermeléssel” (mai szóhasználattal gabonafélékkel) nincs lehetőségünk versenyezni, mert a nálunk jobb adottságú országokkal szemben a nyomott világpiaci áraknak és a világpiac kiszámíthatatlanságának vagyunk kiszolgáltatva. Ma is igaz, hogy a gabonatermesztés helyett a magas hozzáadott értékű, minél magasabb fokon feldolgozott, prémium minőségű termékekkel lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk a nagy hozzáértést igénylő ökológiai gazdálkodás térnyerésével a változó piaci környezetnek megfelelni.
Érd és környezete kertészeti hagyományai kimagaslók, különösen a gyümölcstermesztés területén. Elég csak visszagondolnunk arra, hogy a rendszerváltáskor, nagyjából 30 éve milyen kiterjedt gyümölcstermesztés folyt Érden, Törökbálinton, Diósdon, Sóskúton, Pusztazámoron, Budaörsön vagy Százhalombattán.
A Sasad Termelőszövetkezet, illetve a Törökbálinti Állami Gazdaság országosan meghatározó volt barack- és meggytermesztésben. Bizonyára sokan emlékeznek még az érdi Napsugár Nektár léüzemre, amely a térség gyümölcstermését dolgozta fel és forgalmazta.
Ezekből a hagyományokból táplálkozhatna egy új kertészeti kultúra is. Megvannak ennek a letéteményesei, több szempontból jók az alapok és újabb sikerekre is büszkék lehetünk. Alapvetően a nagyüzemi gyümölcstermesztésben sikeres és folytat elismert tevékenységet a Tomcsányi család irányításával üzemelő Sóskút Frucht Kft. Mellettük a térség településein sokan foglalkoznak még őstermelőként, egyéni vállalkozóként néhány hektáros, vagy nagyobb, néhány tízhektáros területen gyümölcstermesztéssel. Ezekhez a gazdákhoz járunk mindannyian a szedd magad akciókra.
Az Elvira major mint hazánk kiemelkedő csonthéjas génbankja mind az értékőrzés, mind a kutatás-fejlesztés területén kiemelkedő teljesítményt nyújt. Tevékenységük fontos érték, amit minden eszközzel megvédünk és támogatunk. Az Elvira major alapot kínál egy hagyományos és tájfajtákra épülő, a modern kor igényeit kielégítő kistermelői, ökológiai gyümölcstermesztés megszilárdításához.
Fontos és jelentős eredmény, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban oltalom alá vette a „Budaörsi őszibarack” elnevezést. Ezúton is gratulálok mindenkinek, aki azért a sikerért dolgozott, hogy földrajzi árujelző védje ezt a terméket. Érdekesség, hogy a „Budaörsi barack” termőterületébe tartozik Törökbálint, Érd, Diósd, Sóskút és Pusztazámor is.
Hasonló feladat vár ránk az „Érdi meggy” oltalom alá vonása kapcsán is! Hiszen érdemes tudni, hogy az érdi bőtermő nemcsak, hogy számos más csonthéjas fajta mellett az Elvira majorban „született”, de jelen pillanatban is a kereskedelmileg legsikeresebb, egyben legkedveltebb magyar meggyfajta.
Arra, hogy külterületeink ismét gyümölcsfákkal legyenek beültetve, sokat kell még tenni. Első lépésként ezerél több gyümölcsfa csemetét osztottunk ki áprilisban a főtéren, éppen az Elvirával való együttműködésnek köszönhetően.
A jelenlegi nagyüzemi gabonatermesztést, a földkoncentrációt támogató agrárpolitika, illetve az agglomerációra jellemző spekulációs földszerzés nagyon komoly kihívások. Ahhoz, hogy a gazdálkodók elhivatottan foglalkozhassanak gyümölcstermesztéssel, az önkormányzatoknak meg kell szilárdítaniuk a mezőgazdasági területek besorolását, hogy a spekulációs földszerzést vissza lehessen szorítani és valódi gazdálkodók, kertészek jussanak földhöz. Szintén tenni kell azért, hogy ösztönözzük arra a gazdákat, hogy külterjes termelés helyett kertészeti kultúrákkal foglalkozzanak. Mindenesetre én hiszek benne és azért fogok dolgozni, hogy a Kertmagyarország eszme határozza meg Érd és környékének mezőgazdasági fejlesztését.
