Látogatás Kolínban

Csak néhány hete került aláírás a Polgárok Házában Érd és Kolín testvérvárosi szerződésére, és máris örömmel tehettünk eleget cseh testvérvárosunk meghívásának. A Kmochův Kolín a Prága agglomerációjához tartozó kisváros legnagyobb eseménye, egy három napos rézfúvós és kulturális fesztivál, ahol talán most először lengett a magyar zászló a meghívott testvérvárosok és fellépő nemzetek lobogói között.

Útközben lehetetlen volt nem észrevenni, hogy helyenként tulajdonképpen ugyanúgy néz ki szinte minden az autópályán. Ugyanazok a benzinkutak, ugyanazok a korlátok, ugyanolyan reklámok és közlekedési jelzések. Ha nem csehül van kiírva minden, akár az M0-n is lehettünk volna. A városban töltött napok alatt azt is tapasztaltuk, hogy a beidegződések is hasonlóak, le sem tagadhatnánk, hogy ugyanabban a régióban élünk. Viszont valahogy kiegyensúlyozottabb a légkör, nem érezhető az a feszültség, ami a NER-nek lételeme. A magát kommunista besúgóból illiberális opportunistává átképző Babiš ex-miniszterelnöknek is inkább csak a réme fenyeget. Az pedig minden sarkon látszik, hogy Csehországot nem lopták szét több hullámban.

A rendkívül szimpatikus városvezetés a hétvége alatt természetesen számos kötelezettségének tett eleget, számunkra viszont pont kellően sűrű programot állítottak össze. A városnézés és a kisváros legnagyobb üzeme, a Toyota létesítményének meglátogatása mellett több koncerten is részt vettünk, illetve igyekeztünk feltérképezni a két város közti együttműködési lehetőségeket. Nem teljesen véletlenül találkoztunk és váltottunk néhány mondatot Vít Rakušan jelenlegi belügyminiszterrel, Kolín előző polgármesterével is. Egy közvetlen, fesztelen úriember a cseh belügyminiszter, aki fekete öltönyös alakok nélkül jár-kel a városban, és mosolyogva beszélget a helyiekkel, meg a város vendégeivel a főtéren. Szinte, mint idehaza. Ja, nem.

Kolín egyébként egy élő-lélegző történelmi kisváros harmincnéhányezer lakossal. Történelmi városmagját a XIII. század óta létező Szent Bertalan-templom és a Károly-tér határozzák meg. Egészen vegyes érzéseket kelt a templom udvarán az osszárium (csontkamra), aminek megalkotására a pestisjárvány áldozatainak tömegsírjai adtak lehetőséget. Kicsit irigykedve ültünk az Elba-parti vendéglátóhelyek némelyikében, az egykori zsidó negyed kockaköves utcáin pedig fájdalommal olvastuk a botlóköveken az 1942-ben elhurcoltakat neveit. A zsinagóga ma már csak kulturális színtér, de szépen karbantartják, ezzel is tisztelegve az áldozatok emléke előtt.

A városban útépítések zajlanak, folyik egy híd karbantartása, a folyóparti sétaút évtizedek óta nem repedt meg. Nemrég épült egy új sportcsarnok (nagyszerű mászófallal) kizárólag utánpótlás- és tömegsport számára, de tulajdonképpen lépten-nyomon látszik, hogy a város nincs fillérre kifeszítve. És a polgármester elmondása alapján ez egyáltalán nem azon múlik, hogy a város határában van Csehország első és egyik legnagyobb ipari parkja.

Visszaindulásunk előtt néztük meg a Toyota 120 hektáron elterülő üzemét (másik 120 hektárt a közvetlen szomszédai, beszállítói használnak), ahol Yaris és Aygo típusokat szerelnek össze, nagyjából 4000 alkalmazottal. Mint megtudtuk, van magyarországi beszállítójuk, az pedig cseh partnereink érdi látogatásakor derült ki, hogy működik már érdi vállalkozás Kolínban (ez mostani vendéglátóink számára is újdonság volt). Ezen a gyárlátogatáson egyébként Kolín német testvérvárosa, a szász Kamenz küldöttsége is résztvett, ahogy a városháza dísztermében is együtt búcsúztunk el vendéglátóinktól.

És hogy milyen területeken lehet izgalmas Érd és Kolín együttműködése? Az agglomerációs lét összes előnye és kihívása hasonló a két településen, még ha a városaink karaktere alapvetően különbözik is. Csak tanulhatunk az olyan szép hagyományokból, mint éppen ez az 57. alkalommal megrendezett fesztivál, ahol a résztvevő zenekarok és mazsorett csoportok felvonulása majdnem egy órán át tartott a főtéren. A két város zeneiskolái között is éppen a fúvós zene mentén indulhat el akár már a napokban az együttműködés. Amit reményeink szerint az oktatási intézmények, kulturális és civil szervezetek számos közös programja fog követni.

(A fényképekért Gregus Lászlónak jár a köszönet!)