Ki fog környezetvédelemmel foglalkozni?
Az októberi közgyűlésen kértem azzal kapcsolatban felvilágosítást, hogy ki fog az érdi városházán környezetvédelemmel, klímavédelemmel, fenntarthatósággal foglalkozni?
Mivel a felvilágosítás kérésre (így hívják az önkormányzatok világában az interpellációt) összesen három perc áll rendelkezésre, a választ követően pedig kerek egy perc azt elfogadni, vagy nem elfogadni, érdemesnek gondoltam részletesebben leírni, miről is van szó.
Jelen pillanatban a városházán ugyanis a környezetvédelmi osztály létszáma 1 fő (egyetlen egy, egy megyei jogú városban), a Gazdasági és Fenntarthatósági Bizottságban nincs olyan szakember, aki megfelelő szaktudással rendelkezne (néhány bizottsági tag elhivatottságát egyébként nem vitatom), sőt a hatáskört megöröklő alpolgármester számára is merőben ismeretlen terület. Nincs Zöld Iroda (ahogy részvételi sincs) és mint kiderült, nem is tervezik, hogy legyen. Palkó Zsolt helyét zöld és klímavédelmi biztosként akkor sem lenne egyszerű betölteni, ha lenne rá személyi elképzelés, de erről egyelőre szó nincs. Nem tudtuk meg, kit delegálna a város Balla Imre helyére a Víz Koalícióba, nem hangzott el miként kíván résztvenni a város a klímabarát és madárbarát települések szövetségeinek munkájában.
Ki fogja végrehajtani a települési környezetvédelmi programot (TKP), a Klímastratégia és a Fenntartható Városfejlesztési Stratégia (FVS) célkitűzésein ki fog dolgozni, ki lesz a felelőse a megvalósításnak? Továbbra sincsenek partnerek a fenntartható városfejlesztési stratégiák elkészítésére sem, nemhogy végrehajtására. Nincs SECAP (fenntartható energia és klíma akcióterv), nincs SUMP (fenntartható közlekedési terv), nincs ZIFFA (zöldinfrastruktúra fejlesztési és fenntartási akcióterv), nincs ITVT (integrált települési vízgazdálkodási terv). Ahogy akarat sincs a városi főkertész pozíciójának létrehozására és betöltésére. Még a városrendészet létszáma sem elegendő ahhoz, hogy hétvégén, vagy minden napszakban fel tudjunk lépni akár az illegális anyaggal fűtés, akár a lomizás ellen. Pedig előbbi „szezonja” a nyakunkon, utóbbi pedig jellemzően hétvégi – és tiltott – tevékenység.
Ezek égető problémák voltak nemhogy hónapokkal, de évekkel korábban is, ezért harcoltam folyamatosan – és eredménytelenül – a gárda bővítéséért. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a városháza hivatalnokai, illetve az intézmények dolgozói ne tennék a legjobb tudásuk szerint a dolgukat – éppen ellenkezőleg. Vagy hogy néhány képviselő ne lenne valóban elkötelezett fenntarthatósági, környezetvédelmi, klímavédelmi kérdések iránt. De ilyen létszámmal és sok esetben hiányzó szakismerettel valódi eredményeket aligha lehet felmutatni. Nyilván számos formában van lehetőség „megvásárolni” külsős szakemberek tudását és munkáját (egyes projektek, pályázatok esetén feltétlenül), de állandó és „kapun belüli” pozíciók, valamint létszám nélkül bármilyen próbálkozás csak ideiglenes félmegoldást hozhat. Sajnos a polgármester közgyűlési válaszából az derült ki, hogy törekvés a változtatásra csak nyomokban létezik.
Mert az erre nem válasz, hogy én menjek vissza a városvezető frakcióba. Attól még nem lesznek a fentiekre dedikált források (bebetonozott költségvetési sorok), csak ettől nem indul konkrét cselekvés, nem lesz kevesebb az operatív feladat, sőt csak ettől azok a szükséges szervezeti és hatásköri változások sem fognak megtörténni, amik alapvető feltételei lennének érdemi eredmények elérésének. Ha továbbra is csak alig lesz valakivel azon dolgozni, hogy a leírtak megvalósuljanak, Érd aligha lesz valóban elkötelezett zöld város. Nem szabadna, hogy leálljanak a részvételi programok (sőt, még intenzívebbé kellene, hogy váljanak), olyan együttműködéseknek, „városi szerződéseknek” kellene működniük, ahol a városházán kívüli világ (civilek, vállalkozások, intézmények, egyházak, stb.) is súlyának megfelelően jelenik meg.
Mindettől viszont jelen pillanatban nagyon messze vagyunk.
Ahogy a közgyűlésen készült felvételen is egyértelmű (31.23-tól ezen a linken), nem azt vitatom, hogy polgármesterünk ne hallott volna egyes problémákról, hogy ne lenne ismerete az elvégzendő feladatokról, vagy ne tudná hosszú perceken keresztül sorolni, hogy mi vár ránk. Az én kérdésem és aggodalmam annak szól, hogy mi fog történni, mit fog tenni? Ki fog ezekkel a feladatokkal foglalkozni? Lesz-e olyan ambiciózus vezető, aki kellő bátorsággal fog ténykedni az ellenszélben? És még egyszer: lesz-e olyan létszámú és tudású munkaszervezet, akik képesek lesznek konkrét és kellő súlyú eredményeket letenni az asztalra. Mert az, hogy majd elpályázgat a város, az nagyon kevés lesz.
