
Study tour Lengyelországban
A múlt héten tölthettem három napot a Balti-tenger partján fekvő Hármasváros, a lengyel Trójmiasto vendégeként. A tanulmányút alatt Gdansk, Gdynia és Sopot jó gyakorlatait ismerhettük meg az állampolgári részvétel, a civil szervezetekkel való együttműködés, illetve a szolgáltató önkormányzat témaköreiben. Nem elfelejtve, hogy a lengyel önkormányzatok sokkal inkább a maguk urai, mint bármelyik magyar település, azt kellett tapasztalnom, hogy ezek a városok a választókkal való folyamatos konzultáció és főként a közös döntéshozatal tekintetében nagyságrendekkel a magyar gyakorlat előtt járnak.
Nem is csak arról van szó, hogy a lengyel nagyvárosok számára kötelező(!) közösségi költségvetés készítése – ami Gdansk esetén nem kevesebb, mint 20,5 millió zlotyi, több mint 1,5 milliárd forint, évente – hanem a részvételiség, a deliberáció maga természetességében való kezelése és a közösségépítés napi gyakorlata imponáló, ahogy ezek a városok a lakossággal való együttműködést egyre inkább a szolgáltató önkormányzat keretei között kezelik. Ahogy például Gdanskban is elhangzott, az alig egy hónapja elkészült új közösségi térben nemcsak a városi civilek csoportjai fognak helyet és megosztott irodát kapni, de itt képzelik el azokat a képzéseket, tréningeket, amik egy új minőségű közszolgálatot kellene, hogy eredményezzenek.
Maximálisan a teljesség igénye nélkül írnék röviden mindhárom városról, inkább csak néhány jellemzőt kiragadva a működésükből.
Gdynia esetén az UrbanLab kezdeményezést jártuk körbe, ami egy Rzeszow-val közös projekt volt. Egy technológiai park, ami közösségi térnek is helyt adott, jelenleg a fenntartási időszakon túl, teljesen piaci körülmények között működő kutató-fejlesztő, valamint konferenciaközpont. Kizáró ok volt a bérlők kiválasztásakor a tevékenységi kör, jelen pillanatban presztízst jelent a cégek számára, ha itt jelen vannak. Külön érdeme a projektnek, hogy a központot városi alkalmazottak működtetik, minden bevétel a városé. Ebben az épületben hallgattunk több előadást a város által gyűjtött adatokról (220+ adatszolgáltatótól érkeznek), az ezekre épülő szolgáltatásokról, illetve kiemelten a városi applikációról. Utóbbi esetén szinte magától értetődik, hogy real time információkat szolgáltat a legalább 40.000(!) felhasználójának a tömegközlekedési információkról, a megosztott közlekedési eszközök helyéről és elérhetőségéről, a szabad parkolóhelyekről, illetve a webes elérhetőség mellett, ez a városi bejelentő felület is. De tényleg elérhető minden, amire egy városlakónak az önkormányzattal összefügésben csak szüksége lehet: az adók, a hulladéknaptár, a lomtalanítás megrendelése, a teljes óvodai és az iskolai ügyintézés (utóbbit itt még nem csavarták ki a települések kezéből), meg persze valamennyi városi hír (események, közigazgatási változások, határidők). A résztvevők körében legnagyobb sikert aratott szolgáltatás kétségtelenül a városi állatmenhely lakóinak fényképes bemutatkozása (minden fontos adatukkal természetesen) volt, ahol nemcsak örökbefogadónak lehet jelentkezni, de végignézve a kutyák képeit, rögtön adományt is lehet küldeni a menhely lakói számára.

Mivel Lengyelországban még marad a személyi jövedelemadó egy része a városoknál, kifejezetten érdeke minden településnek, hogy minél több helyi lakcímmel rendelkező polgára legyen, ezért a „városkártyák”, a rezidenseknek kínált szolgáltatások terén létezik némi verseny. Ami azt is jelenti, hogy egy jól működő rendszer komoly többlet bevételt jelent az adott település számára. Ezért nem véletlen, hogy Gdynia live chattel, chat bottal, sőt két teljes munkaidős jeltolmáccsal is kommunikál a város lakóival, a már említett bejelentő rendszer pedig kimagaslóan jól működik. Kezdve azzal a ténnyel, hogy a névtelen bejelentésekkel (aka facebook hiszti) egészen egyszerűen nem foglalkoznak. Betartják a szolgálati utat, azon viszont példásan mennek végig, a bejelentés sorsáról is részletesen tájékoztatva a bejelentőket. Hiszen ők érték a városnak, ők mérik fel a várost, ők (is) a közterületek felügyelői, akik aztán névvel, címmel, telefonszámmal és fényképpel(!) tudnak bejelentést tenni (amit a városi regisztrációval pont ebben a formában tehetnek meg). Nem utolsó sorban, egy ilyen közreműködésre épülő applikáció egy marketing kincsesbánya, hiszen 130.000 regisztrációval, 70.000+ érvényes városi kártyával tulajdonképpen bőven elérnek minden helyi háztartást.
Gdynia önkormányzatának smart city osztálya pedig az energiamegtakarítás terén – például olyan ötletekkel is, mint az iskolák közti megtakarítási verseny – mindössze hat hónap alatt, a 2019-es évhez képest (a covid előtti utolsó teljes év) 1,4 millió zlotyi megtakarítást tudott felmutatni, ami bődületes összeg még akkor is, ha egy 250.000-res városról beszélünk.
Sopotban Magdalena Czarzyńska-Jachim, a város alpolgármesterének voltunk a vendégei, itt elsősorban a remekül működő, agilis és motivált tagokkal büszkélkedő városi ifjúsági tanács volt irigylésre méltó – a kisvárosban évente megforduló nagyjából 2 millió turistán kívül persze. Az pillanatok alatt kiderült, hogy például Érddel összehasonlítva, nem az ifjúsági önkormányzatra/tanácsra fordított keretösszeg nagysága a döntő különbség, hanem az önkormányzat és az iskolák kapcsolatának minősége. Ahogy említettem, a lengyel iskolák a települések iskolái és milyen kár, hogy Magyarországon a fékevesztett központosításnak az iskolák is áldozatául estek.

Hogy a 230.000 háztartással büszkélkedő Gdansk, a Szolidaritás bölcsője, a szinte minden szegletében a történelmet magán viselő nagyváros civil közösségei a város életének minden tekintetben teljes jogú résztvevői, sőt alakítói, azon semmi meglepő nincs. Ahogy Monika Chabior, jelentős civil előélettel is rendelkező alpolgármester is elmondta, például olyan kezdeményezésekkel, mint az ukrán menekültek integrációját támogató modell, vagy az egyenlő bánásmód gyakorlata (legyen az akár gender, etnikai, vallási, korcsoportbéli kisebbség vagy szexuális irányultság), Gdansk valóban az emberi jogok városa. Nem véletlenül lett tavaly az önkéntesség európai fővárosa, ahol egyébként Lengyelország minden más szegletéhez hasonlóan, lépten-nyomon érezhető a megtámadott Ukrajnával, a menekültekkel, az odahaza szenvedőkkel való szolidaritás. Ahol az alpolgármester asszonnyal is találkoztunk, a nemrégiben megnyitott Centrum Dolna Brama egy szociális és közösségi centrum, egy inkubátorház, illetve egy olyan civil szolgáltató központ, ami a menekültek fogadó és elosztó állomása is volt. Itt működik a diszkriminációellenes centrum, de ide költözött a városháza négy fős, kizárólag a civil kapcsolatokkal, egészen pontosan a „helyi együttműködéssel és közösségi innovációval” foglalkozó osztálya is. Hova máshova, hiszen itt fognak megosztott és nyitott irodákat használni azok a szervezetek, akikkel közösen dolgoznak például azon, hogy elérjék a város kimondott célját, az új minőségű közszolgáltatásokat, nevezzük úgy, hogy a közszolgák jól képzett és motivált új generációjával.
Példaértékű és a városban több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza a közösségi költségvetés. Az idei évben a polgároktól érkezett 390 projektjavaslatból választják majd ki azt a nagyságrendileg 50 projektet, amik között lesznek városszintű programok és csak egyes városrészeket, egyes körzeteket érintők is. Mivel a 390-ből 90 kifejezetten zöld projektjavaslat, egyáltalán nem volt haszontalan kicsit megismerni a 43 fős gdanski környezetvédelmi osztály munkáját sem. A hasonló történelmi közelmúlt miatt nem ismeretlenek számunkra sem a helyiek előtt álló kihívások (pl. az azbesztmentesítés, vagy a helyenként még ma is hiányos csatornázás), viszont a városi klímastratégia kulcs eleme, a vízgazdálkodás itt a tengerszint emelkedése okozta kihívásokat is magába foglalja. Gdansk aktív részese a Balti-tenger menti városok együttműködésének a tengervíz minőségének és a tengeri élővilágának megóvása érdekében, bár megtudtuk, hogy még egy ilyen tehetős város lehetőségeit is nagyságrendekkel haladja meg a tengerbe zuhant, vagy ott elsüllyedt világháborús roncsok kiemelése és veszélymentesítése. Ugyanakkor éppen a közösségi költségvetés döntése volt a város négy pontjára telepített légszennyezettség mérő állomások üzembe helyezése (az ötödik is folyamatban), ahogy az sem meglepő, hogy a környezet- és klímatudatosság növelésére jelentős forrásokat áldoznak. Érdekes volt hallani arról, hogy a folyamatos építkezések miatt évente kivágott 7000(!) fa pótlása egyre komolyabb gondot okoz. Nem is a fapótlási kötelezés hiányosságai miatt, hanem sokkal inkább azért, mert Gdansk is kezdi elérni a város határait, így egyre fogynak az ültetésre alkalmas helyszínek. Hogy még egy törekvésről szóljak, a városi esőkertek viszont kiválóan illeszkednek a város szövetébe és láthatóan hosszú távon is város életének részei maradnak.

Mindezek tükrében talán egyáltalán nem meglepő, hogy egy közelmúltban végzett online felmérés eredményeként, a legélhetőbb lengyel városok versenyében Gdynia az első, Gdansk pedig a második helyen végzett.
Én pedig köszönöm a vendéglátóknak, hogy itt lehettem és számos rendkívül hasznos tapasztalattal gazdagabban érkezhettem haza!