Egy szakítás okai

Tegnap tíz főre fogyatkozott a Szövetség Érdért frakció létszáma, nagy többséggel zártuk ki Dr. Asztalos Évát a frakció tagjai közül.

A történet ott kezdődött, hogy az Átlátszó szúrta ki, hogy Bács István, a Fidesz bukott ex-alpolgármestere, a kizárólagos tulajdonában álló cége számára adott 71,5millió forintos tagi kölcsönt, amit valahogy elfelejtett feltüntetni a vagyonnyilatkozatában. A nyár folyamán kezdeményeztem vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárást, aminek keretei között ugyan némi huzavona után, de a hatáskörrel rendelkező és éppen Dr. Asztalos Éva által elnökölt Jogi és Közbiztonsági Bizottság megállapította, hogy képviselőtársunk vagyonnyilatkozatának tartalma valótlan. Már ebben az eljárásban is nehezen volt elfogadható, hogy a bizottság miért csak a 2020-ra vonatkozó vagyonnyilatkozattal foglalkozott, illetve miért fogadta el azt az álláspontot, hogy Bács István elegendő, ha csak a tagi kölcsön 33,5millió forintos részével kapcsolatban szolgáltat (többedik nekifutásra) információkat. Fontos körülmény, hogy Bács István két részletben adott tagi kölcsönt a saját 100%-os tulajdonában lévő Aequivalentia Kft. számára: 2019-ben 38millió forintot, 2020-ban pedig további 33,5milliót. Aki tartozott már életében, vagy akinek tartoztak, az pontosan tudja, hogy teljesen mindegy, hány részletben jött létre a tartozás, annak teljes összege lesz az aktuális tartozás, vagy követelés. Arról nem is beszélve, hogy az Aequivalentia Kft. 2020-as beszámolójának mellékletében – tehát a vizsgálat évében – szerepel 71,5millió forint tagi kölcsön, Bács István ügyvezető aláírásával. Van tehát, amikor Bács István tisztában van vele, hogy mennyi a teljes követelése, a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárásban viszont meg sem kísérelte hitelesen, dokumentumokkal alátámasztva igazolni a 71,5millió forint fedezetét, forrását. Már sokszor elmondtam, de lényeges, hogy ez az összeg meghaladja Bács István teljes nettó alpolgármesteri fizetését a teljes előző önkormányzati ciklusban.

Következő lépésként, a vagyonnyilatkozat tartalmának valótlanságát a közgyűlés is megállapította, majd megint csak kezdeményezésemre, felkértük a Jogi és Közbiztonsági Bizottságot az összeférhetetlenségi eljárás lefolytatására. Hogy miért összeférhetetlenségit? Mert a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (Mötv.) nem feltétlenül a köznapi értelemben használja a méltatlanság és az összeférhetetlenség fogalmát. A NER tizenkettedik évében kijelenthető, hogy szándékoltan elégtelen a jogszabályi környezet akár egyértelmű eljárások lefolytatására, akár következmények alkalmazására. Ezen a Völner Pálok, Simonka Györgyök, Boldog Istvánok és Rogán Antalok Magyarországán aligha van mit csodálkozni.

Összeült tehát ismét a bizottság, melynek tagjai ekkor ismerhették meg Bács István javított vagyonnyilatkozatát, ami a 2020-as évre már nem hagyta üresen a követelése feltüntetésére szolgáló sort, viszont mindössze 33,5millió forintot írt be. Miután a bizottság megismerte a sorrendben harmadik, hamis adatokat tartalmazó vagyonnyilatkozatot (hiszen emlékeztetnék rá, hogy Bács István ismeretlen forrású követelése 71,5millió forint volt 2020-ban), őszinte megdöbbenésemre, 5–1 arányban leszavazták, hogy Bács István magatartása összeférhetetlen lenne. A már említett Mötv. 36. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az „önkormányzati képviselő, valamint a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagja nem folytathat olyan tevékenységet, amely a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja”. Kérdem én, hogy mi ingatja meg a közbizalmat, ha nem az, hogy egy választott képviselő éveken keresztül a bolondját járatja a közvéleménnyel, hazudozik a vagyonnyilatkozataiban és nem képes elszámolni több tízmillió forint magánvagyon forrásával?

Az érthetetlen döntést követően tettem feljelentést Bács István ismeretlen eredetű vagyonosodása miatt az érdi rendőrkapitányságon, ezzel párhuzamosan pedig a már említett törvényi szöveget, annak kommentárjait és egyéb jogi útmutatókat tanulmányozva jutottunk arra a következtetésre, hogy a Jogi és Közbiztonsági Bizottság döntését a közgyűlés elé kell vinni. Hiszen az Mötv. 42. §-a világosan kimondja, hogy a képviselő-testület hatásköréből nem ruházhatók át például a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos, továbbá az összeférhetetlenségi ügyekről szóló döntések. Igaz ugyanakkor, hogy az összeférhetetlenséget a törvény az összeférhetetlenséggel kapcsolatos feladatokat ellátó bizottság (ez esetünkben természetesen a Dr. Asztalos Éva vezette Jogi és Közbiztonsági Bizottság) javaslata alapján rendeli kimondani. De egyetlen szóval sem zárja ki, hogy a bizottság döntése ne kerülhetne a közgyűlés elé, illetve nem írja, hogy a képviselő-testületnek kizárólag a bizottság javaslatának elfogadására lenne lehetősége. Az én szándékom márpedig éppen az lett volna (és ebben a frakciótagok egy kivételével egyetértettek), hogy végig kell vinnünk az eljárást, bármennyire is zagyva a jogi környezet, és teremtsünk a szó köznapi értelmében precedenst azzal, hogy a képviselők vagyonosodásának vizsgálatára rendelkezésre álló jogállami intézményből senki ne csinálhasson vásári komédiát. Nincs mit titkolnom, nekem meggyőződésem, hogy lett volna, lenne nyomós ok Bács István képviselői megbízatásának megszüntetésére.

A további részletes jogszabályismertetésektől és jogi értelmezésektől megkímélném az olvasót, annyit azonban határozottan leszögeznék, hogy az utóbbi napok sejtetéseivel szöges ellentétben:

• A Jogi és Közbiztonsági Bizottság nem szakmai fórum. Kilenc tagja közül egy valaki egészségügyi okokra hivatkozva lemondott (neki innen is jobbulást!), a maradék nyolc tag közül pedig mindössze kettőnek van jogi végzettsége, éppen Dr. Asztalos Évának és Bács Istvánnak. A többiek laikusok. Egyáltalán nem arról van szó tehát, hogy a közgyűlés egy szakmai grémium döntését kívánta volna felülbírálni.
• Dr. Asztalos Éva frakciótársunkat semmiféle jogellenes, vagy a törvény szövegével szembemenő mozdulatra nem kívánta a frakció egyetlen tagja sem rávenni. Abban nem volt vita, hogy a jogszabályok többféle értelmezésre adnak lehetőséget, mi a többség által jogosnak gondolt és az igazságérzetünknek megfelelő utat választottuk volna.
• Bevihettük volna képviselőként (vagy polgármesterként) is a bizottság döntéséről szóló előterjesztést a közgyűlés elé, de ez a bizottság dolga, még ha a bizottság elnöke nem is értett vele egyet. Ez így lett volna helyes és elegáns.

Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy mi volt az oka a kizárásnak?

Nem terhelnék senkit az áprilisi választás okozta felfokozott hangulattal, vagy a volt frakciótársunk és a Bács család vélt, vagy valós kapcsolatával, hiszen személyes véleményem szerint egyáltalán nem ez a lényeg (ugyanakkor azt sem tagadnám le, hogy vannak a frakciónk tagjai között, akik nem osztják ezt a véleményemet). Az viszont határozott meggyőződésem, hogy egy politikai közösség céljaival, értékeivel csak bizonyos keretek között lehet szembemenni. Erre Dr. Asztalos Évának is lett volna lehetősége, hiszen a közgyűlésen belátása, jogi meggyőződése szerint szavazhatott volna, semmiféle frakciófegyelmet nem kényszerítettünk volna rá. Sajnos nem ezt az utat választotta az előterjesztés visszavonásával (egészen pontosan be nem adásával). Mivel a jogszabály adta határidőből ezzel kifutott ez az eljárás, nemcsak a Szövetség Érdért frakció tagjainak, de a helyi ellenzék képviselőinek sem volt alkalma jól látható döntést hoznia Bács István megmagyarázatlan vagyongyarapodásával kapcsolatban. Márpedig ez az eljárás során a sokadik alig érthető, alig tolerálható mozzanat volt.

A lényeg azonban nem Dr. Asztalos Éva és a frakció közti szakítás, hanem változatlanul az, hogy Bács István (hónapokkal korábban) lebukott, megpróbált egy 71,5millió forintos vagyonelemet eltitkolni és ennek a forrásával azóta sem tud elszámolni. Beadott egymást követően három valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatot és ennek egyelőre semmiféle érdemi következménye nem lett.

De a meccset még nem fújták le.