A NER sikere a mi sikerünk? – nem az akkumulátoripar az ország jövője
A Sóskútra települő Dongwha, az Iváncsára települő SK (Szunkjong) csoport vagy a közelmúltban Gödre, Komáromba települt akkumulátoripari nagyvállalatok üzemeivel nem csak az a gond, hogy veszélyt jelenthetnek a környezetükre vagy nagy zajártalommal járnak. Ezek a beruházások egy zsákutcás neoliberális gazdaságpolitika termékei, amely nem előre lendíti a magyar munkavállalók helyzetét, hanem bebetonozza az országot a félperifériába, az alacsony bérek, kifizetetlen túlórák és az összeszerelő szalagok világába. A KGST-s korszakunkból származó dél-koreai kapcsolatok felélesztésében a NER meglátta az üzletet: olcsó munkaerő és olcsó magyar zöldterületek a keleti multiknak, végtelen számú építőipari megrendelés Mészárosnak és a haverok cégeinek.
Igaza van Szijjártó Péter külügyminiszternek abban, hogy a keleti nyitás politikája sikeres: a szomorú csak az, hogy a NER-elit és a dél-koreai nagytőke páratlan sikerének mi, állampolgárok csak a partvonalon túlról örülhetünk.
Magyarországon nem épült még úgy keleti akkumulátoripari üzem, hogy az ne találkozott volna a helyben élők heves tiltakozásával. Göd és Komárom után Sóskút majd Iváncsa lakossága értesült derült égből villámcsapásként a gigaberuházásokról. Amikor 2020 végén elkezdtem foglalkozni a problémával, és leültünk egyeztetni sóskúti civilekkel, elmondták, hogy azzal egyidőben hallottak először az érkező üzemről, ahogy a munkálatok megkezdődtek a területen. Ehhez hasonlóan Iváncsán ugyan nincs még hatósági engedély az építésre, a földmunkák már hónapok óta zajlanak. Az építtetők azért vághatnak bele ilyen magabiztosan az építésbe az engedélyeztetés előtt, a lakossági tiltakozás ellenére, mert a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházás címkéjével a kormány előre zöld utat és zavartalan működést biztosít nekik.
Az akkumulátorgyártás veszélyes üzem. Elég csak a sóskúti elektrolitgyár biztonsági jelentését megnézni, és látjuk, hogy több ezer tonna veszélyes anyaggal fognak dolgozni. Ezek normális üzem esetén nem kerülnek ki a környezetbe nagy mennyiségben, ahogy normál esetben a jászberényi akkumulátorgyár sem égett le, ahogy az ajkai zagytározóból sem jutott ki a vörösiszap. És a gyárban dolgozók is a szabályoknak megfelelően védve vannak, mikor ilyen anyagokkal dolgoznak, hasonlóképp az uránbányászokhoz, akik szintén védve voltak a hatályos szabályzatoknak megfelelően, aztán meghaltak rákban. Ugyanakkor még rendeltetésszerű működés mellett is minimum aggasztó, hogy ezek a veszélyes anyagok szivároghatnak, kisebb mennyiségben, gondatlanság miatt kerülhetnek ki a környezetbe. Ezt szigorú ellenőrzésekkel, környezetvédelmi monitoring rendszer kiépítésével ellenőrzés alatt lehet tartani, ugyanakkor épp a nemzetgazdaságilag kiemelt státusz érinthetetlenné és nehezen ellenőrizhetővé teszi ezeket a beruházásokat.
Azzal, hogy hazánkból lassan egy nagy akkumulátorgyártó üzemet csinálunk, valóban fontos kerékké válunk az e-autós átalakulásban – a kérdés az, hogy valóban erre a sorsra érdemes-e ez az ország? Az elektromos autózás terjedése miatt az akkumulátorok iránti kereslet napjainkban soha nem látott mértékben nő. A jelenlegi termelési képesség nem fedezi a vásárlók által támasztott keresletet, ezért a jövőben tovább fog bővülni az akkumulátorgyártó kapacitás világszinten, így minden bizonnyal hazánkban is. Az itthon működő, nemzetgazdasági szempontból jelentős autóipart hosszabb távon felválthatja az akkumulátoripar – feltehetőleg ez jár a kormánytagok fejében. Az Audi, a Mercedes, az Opel, a Suzuki, valamint számtalan beszállító és egyéb autóipari cég a magyar gazdaság egyik húzóágazatát jelentik, és nem kevés embert foglalkoztatnak. Ahogy a hagyományos autóipar gyengül, úgy az akkuipar fokozatosan beléphet a helyére. Ebből a helyzetből magától értetődőnek tűnhet az átmenet az akkumulátoriparba, hiszen ez az autózás jövője.
Ugyanakkor határozottan ki kell mondani, hogy az akkumulátoripari fejlesztéseknek itthon számtalan hátránya van:
- A most bevett eljárás tönkretesz békés kertvárosi közösségeket, emberek ezreinek életszínvonalát rombolja.
- A gyártási folyamat a kobaltbányászattól a több ezer kilométeres beszállítóláncokon át az összeszerelésig fenntarthatatlan, embertelen és környezetszennyező.
- A beruházások méreténél fogva hazai viszonyok között hatalmas a korrupciós kockázat.
- Óriási állami támogatás mellett indulnak beruházások. Tavalyi adatok alapján egy új munkahely átlagosan 130 millióba is kerülhet az adófizetőknek. Ez 27 évi bruttó átlagbérnek felel meg.
Azzal, hogy törvényjavaslattal és petícióval is küzdünk azért, hogy legyen demokratikusabb és a helyi igényekre is érzékenyebb a döntéshozatal, csak tompítani tudjuk ennek az átalakulásnak a következményeit. Ezek mellett szóvá kell tenni azt is, hogy
vajon tényleg a dél-koreai multik kezében van-e a legjobb kézben a magyar munkavállalók és a magyar gazdaság sorsa? Mi lenne, ha ezek a horribilis, százmilliárdos állami támogatások a helyi gazdaság fejlesztésébe mennének, ha zöld beruházásokat, modern infrastruktúrát, zöld ipart fejlesztenénk belőle?
Az látszik, hogy a NER érthető okokból dugig akarja pakolni az akkugyártáskát. Az én politikai közösségem szerint nekünk, gyermekeink jövőjére is gondoló állampolgároknak egy ponton megálljt kell parancsolnunk. Nem vehetik el a nyugodt, békés környezetünket, nem akarunk katasztrófavédelmi terveket a településeken. A Mercedes gyártósorát nem az LG gyártósorára akarjuk cserélni, hanem erős hazai középvállalkozásokra és egy őket támogató államra.
Gondoljunk akár Sóskút, akár bármelyik másik környékbeli település jövőjére, egyikünk sem veszélyes üzemek szomszédságában képzeli el az életét. Mind olyan munkahelyekre vágyunk, ahová öröm bejárni, ahol azt érezzük, hogy munkánkkal valódi értéket teremtünk. Mindannyian olyan környezetben akarunk élni, ahol a kertben ülve, amikor egy langyos kora-nyári délutánon a szellő lágyan simogatja a fák leveleit, ne az legyen az első gondolatunk hogy vajon épp a gyár felől fúj-e.
Ennek a célnak az eléréséhez kormány- és korszakváltásra van szükség. Május 27-én bebizonyosodott, hogy az Orbán-kormány a gyártósorokat és a katasztrófavédelmi terveket szánja nekünk: a Parlament illetékes bizottsága leszavazta az LMP törvényjavaslatát, amely előírná, hogy veszélyes üzemek ne épüljenek belterület 5 km-es körzetében. Nagyon keveset kértünk, erre sem voltak hajlandóak. Külön kértem Aradszki András képviselőnket, hogy járjon közben az ügy érdekében – válaszra sem méltatott. A törvény elfogadásával megnyílt volna az út a sóskúti veszélyeshulladék-feldolgozó (úgynevezett második ütem) és az iváncsai akkumulátor gyár építésének felülvizsgálatára. Enélkül egy nehezebb utat kell járnunk. A küzdelmet nem adom fel, hiszen egy jó, konyhakész javaslattal álltunk az Országgyűlés elé, amelyet a 2022-es kormányváltás másnapján már el tud, és el is fog fogadni egy új, zöldebb, tisztességesebb parlamenti többség. Egy olyan többség, ami a multik és a tőke érdekei helyett a magyar embereket tekinti elsődlegesnek.
Továbbra is nagyon fontos, hogy minél több embert elérjünk ezzel az üggyel Ha még nem tette, kérem írja alá a petíciónkat. Ha már megtette, küldje tovább, ossza meg a közösségi médiában!
